Nemrég fejezted be a mixlemezedet a Rinse-nek.

Igen, ez lesz a tizenhatodik része a sorozatnak. Az ezzel azonos nevű rádióállomás gondozza, és olyan emberek szokták összeállítani az epizódokat, akik valamilyen formában dolgoznak a rádiónak, tehát például a menedzsment tagjai, vagy saját műsoruk van. Geeneus alapította, és ő mixelte az első lemezt még 2007-ben. Örülök, hogy a részese lehetek ennek én is, mert egy ideje már az éterben is sugároz a rádió, nem csak az interneten, és lassan egy éve állandóan hívnak zenélni. Ez a mixlemez az ajándékom tőlük.

Hogyan álltál neki összeállítani?

Nem volt könnyű, mert amikor cd-ben gondolkodsz, akkor legalább a megjelenés előtt fél évvel már kell, hogy legyen egy végleges számlistád, és még akkor sem biztos, hogy a kiadó mindegyik zenéhez meg tudja szerezni az engedélyt. Emiatt én közel kilencven felvételből dolgoztam, elküldtem a listát a kiadónak, ők pedig megmondták, hogy mit használhatok és mit nem. Fontos volt nekem, hogy egy jó mixet állítsak össze, mert ezen rajta lesz a nevem, és az emberek megvehetik a boltban. Meg ma már amúgy is annyi podcastet lehet letölteni az internetről, hogy szerintem egy rendes mixlemeznek csak az adhat létjogosultságot, ha van valami jól átgondolt koncepciója. Emiatt próbáltam egy kerek történetben gondolkodni, amihez felhasználtam olyan exkluzív zenéket, amik még csak pár dj-nek vannak meg, valamint olyan régi darabokat is, mondjuk 1992-ből, amiket már csak nagyon kevés ember ismerhet.

Szerinted ezzel a gondolkodásmóddal továbbra is működhet a lemezkiadás underground szinten?

Biztos vagyok benne. Úgy látom, hogy ma az emberek megint azért vesznek bakelitet, vagy cd-t, mert fontos nekik a művész, aki csinálta, vagy van rajta valamilyen zene, amit az életük valamelyik szakaszához tudnak kötni, mert jelentett nekik valamit akkor. Vagyis, szerintem visszatérőben van az a látásmód, hogy egy kiadványra újból művészeti alkotásként tekintenek a vásárlók, nem pedig termékként.

Tehát mondhatjuk azt, hogy fontosabb lett a zenénél a művész, vagy az emlék, amit felidéz benned?

Majdnem, igen. Ha megnézed például a kilencvenes évek elejét, akkor azt láthatod az elektronikus zenében, hogy sokkal fontosabb volt az előadó, és az, hogy keletkezett körülötte valamiféle mítosz, mert sokszor nem láthattad, nem tudhattad hogyan néz ki, és a kiadók nem is erőltették az imázst. Csak a zenéje volt kézzel fogható, de mégis a láthatatlan szerző miatt vették meg az emberek a bakeliteket. Szerintem ez visszatérőben van. Ha megnézed az új fiatal UK bass szerzőket, általános dolgokon kívül nem sokat tudhatsz meg róluk, és nem is raknak fel sok képet magukról az internetre.

Az eggyel előtted lévő Rinse-mixet Roska készítette, és azt nyilatkozta azt megelőzően egy interjúban, hogy a brit elektronikus tánczene az utóbbi időkben stagnál. Te mit gondolsz erről?

Szerintem az a kijelentése olyan homályos volt, hogy szinte semmit sem jelent. Nagyon nehéz ugyanis úgy általánosítani, hogy ennyi különféle elektronikus tánczene van, és nincsen köztük igazán meghatározó, vezető irányzat. Nézd meg például Joy Orbisont, aki urbánus jellegű, garage-os áthallásokban gazdag zenékkel robbant be, de mellette ír house-t és dubstepet is. Vagy Pangaea-t, akinél nem lehet eldönteni, hogy a hardcore-, vagy a jungle-elemek vannak többségben a zenéiben. Boddika electrós munkáit is nagyon nehéz kategorizálni. Azt akarom ezzel mondani, hogy a színtér annyira széles, hogy baromi igazságtalan, vagy legalábbis elfogult kijelenteni az egészére, hogy stagnál. Sok jó zene van. Lehet, hogy vannak pillanatnyi időszakok, amikor az egyik stílus jobb zenéket mutat fel a többinél, de szerintem ez állandóan változik, és mindig meg lehet találni a minőséget.

Mit gondolsz, az új szerzői generáció mit tud majd hozzátenni ehhez?

Szerintem sokat. Ha meghallgatod például Blawan, vagy Klaus zenéit, akkor láthatod, hogy mennyire mást csinálnak ahhoz képest, amit mi csinálunk, vagy amit az eggyel előttünk lévő UK bass generáció csinál. Különösen Blawan művel egészen kiemelkedő dolgokat, a zenéi olyan helyekre nyúlnak vissza, amiket sokan már el is felejtettek. Az acides hangjai olyan elképzelésekkel találkoznak, amit például az LFO, vagy a The Black Dog csinált még nagyon régen. Klausnál meg ugyanezt egy teljesen másik irányban láthatod.

Ha már itt tartunk, te miért nem írtál eddig zenét soha? A Hessle Audiónál mindenkinek több megjelenése is van már, te pedig ilyen szempontból a gyökeres ellentéte vagy mindenkinek.

Mindig itt van a fejemben a dolog, hogy egyszer majd fogok. Most azonban jobban foglalkozhat, hogy már létező zenéket kutassak. Azt szeretem bennük, hogy van valami értékük, ami számomra idegen, és nem értek. S félek, hogy ha egyszer elkezdek zenét írni, akkor kiderül, hogy a többi szám is teszem azt mennyire egyszerű módon született, és ezzel lerombolom az előbb említett mítoszt.

Tavasszal kiadtatok egy kétlemezes válogatást a Hessle Audiónál 116 & Rising címmel. Jól érzem, hogy ezt egy fejezet lezárásának szántátok?

Igen, ez volt a tervünk a válogatással. Az első négy évet összegzi. Több mint húsz bakelitet adtunk ki ezalatt az idő alatt, ami számunkra sokat jelent, egy kezdeti aranykort képvisel. Persze nem hiszem, hogy a munkamódszerünk változni fog a jövőben, és biztos, hogy továbbra is tánczenéket akarunk kiadni, de úgy érezzük, hogy ezt az időszakot le kellett zárni, mert a zene már változik, és ezzel egyetemben mi is.

Hogyan működik egyébként a kiadó? Mi a szereped benne?

Mindhármunknak egyenlő szava van a döntésekben, ezért csak olyanokat hozunk, amikben mindannyian egyetértünk. Rengeteg zenét hallgatunk, és nagyon sokat beszélgetünk minden nap, szóval mondhatom azt, hogy sokat foglalkozunk a kiadóval. Rengetegszer együtt lépünk fel, és akkor le szoktuk tesztelni az új demókat, amiket kaptunk. Ha nekünk tetszik valami, és látjuk, hogy a közönség is nagyon szereti, akkor általában kiadjuk azt a zenét. Így egyfajta dupla szűrővel dolgozunk, ami szerintünk jól működik. Nemrég ráadásul David (Ramadanman) is Londonba költözött már, így egymás lakására is fel tudunk menni, és még több zenével foglalkozhatunk.

Ben UFO Rinse:16 című mixe szeptember 19-én jelenik meg a Rinse-en.