Augusztus első felében már említettük, hogy az MGMT LateNightTales-mixének rendkívül ígéretes számlistája van, és most utólag le is ellenőriztük a kiadványt, hogy lássuk (halljuk), valóban beváltották-e az ígéretet a borító hátoldalán található nevek.
Bevallom, egy időben nagyon közelinek éreztem magamhoz ezt a sorozatot. Azt hiszem volt egy olyan korszakom, amikor felfedezni véltem valami bájosat abban, hogy nagy pop/rock/elektronikus formációk úgy döntenek, hogy a hétvégén otthon maradnak, és buli helyett kényelmesen iszogatnak és nosztalgikus hangulatban sztoriznak a verandán, a teraszon, vagy akárhol. Legalábbis nekem mindig ezt jelentette a LateNightTales. Aztán persze idővel elmúlt ez a varázs, azt hiszem, hogy sok-sok év és a tizenötödik mix után már nem éreztem azt, hogy nekem tudna bármi újat is mutatni ez az egész, meg egyébként is annyi izgalmas dolog történt az elektronikus zenében, hogy inkább mást hallgattam, meg buliztam hetente háromszor hajnalig. Így nem is csoda, hogy rám szerintem nem jellemző módon bakiztam a kiadványt bejelentő hírben, vagy hogy csak most fedeztem fel, hogy tök sokan csináltak az elmúlt két évben ilyen mixeket.
Emiatt az MGMT-t hallgatva pont az a nosztalgikus, sztorizós hangulatom van, amit akarva-akaratlan társítottam az efféle kiadványokhoz hat évvel ezelőtt. Egyébként is már csak hetente egyszer mozdulok ki az éjszakába, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyen lassabb zenék nem fordulnának meg ismét nagyobb arányban a lejátszómban, pláne késő este. Ez az amerikai páros ráadásul nagyszerűen szelektált: jó az egésznek a felütése, nem lassul be a mix abba a kényelmetlen punnyadásba, ahonnan már az isten sem pörgethetné fel a hangulatot. Sőt, Martin Rev Sparks című felvétele olyan technós darálás a szett végén, amit szerintem a széria vaskalapos rajongói istenkáromlásnak titulálnának (nem direkt írom le a szót másodszor). Ezen kívül is vannak jó részek, a Bauhaus-feldolgozás nekem tetszik, Julian Cope-pal félévente pár percre összefutni mindig remek érzés, a Suicide-nak meg mindig örülök, ha látom a nevüket. De igazából az ismeretlen előadók is tetszenek: Pauline Anna Strom, a Durutti Column és a Jacobites nevét is megjegyzem a továbbiakban.
MGMT
Tracklist:
- Disco Inferno – Can’t See Through It
- The Great Society – Love You Girl
- Suicide – Cheree
- Television Personalities – Stop & Smell The Roses
- The Velvet Underground – Ocean
- Felt – Red Indians
- Julian Cope – Laughing Boy
- The Durutti Column – For Belgium Friends
- Charlie Feathers – Mound of Clay
- Mark Fry – For Wilde
- MGMT – All We Ever Wanted Was Everything (Exclusive Cover Version)
- Cheval Sombre – Troubled Mind
- Dave Bixby – Drug Song
- The Jacobites – Hearts Are Like Flowers
- The Chills – Pink Frost
- Martin Rev – Sparks
- The Wake – Melancholy Man
- Spacemen 3 – Lord Can You Hear Me?
- Pauline Anna Strom – Morning Splendor
- Paul Morley – Lost For Words Part. 2 (Exclusive Spoken Word Piece)
Borító:
