Mindenkinek van kedvenc Szigete, az enyém a 2007-es. Több okból is, de a legfontosabbak közt biztosan ott van a !!! délutáni nagyszínpados produkciója, ami felejthetetlen élmény volt, pláne annak fényében, hogy előtte tavasszal lehetetlen mennyiségben hallgattam a Myth Takes című albumukat, ami valószínűleg mindmáig a kedvencem tőlük. Nekem ez a zenekar (kollektíva?) testesít meg mindent, amit szeretek a zenében: a számaik tökösek, egyszerre van ott bennük a rock kúlsága és az elektronikus zene felszabadultsága, ráadásul ezt egy olyan frontemberrel tálalják, aki egyedül képes elvinni az egész műsort, de amúgy a többi öt-hat tag is olyan nagyszerű zenész, hogy ha csak instrumentális koncertet adnának, valószínűleg azt is nagyon élvezném.

Jó volt őket hat év után újra látni, még ha az egész világ azóta rettentő sokat változott is, és az egész koncert alatt pont azt vettem észre, hogy most tök más aspektusokból szeretem a !!!-öt, és ők is teljesen más szellemiségben zenélnek éppen. Új lemezzel jöttek ráadásul – aminek egyébként rettentő izgalmas címe van: THR!!!ER –, ha jól tudom, ez volt az új turnéjuk első állomása. Első ránézésre azt konstatálom, hogy ezek a srácok már nem fiatalok. Na, félreértés ne essék, nem is öregek, de azért ez már nem a kétezres évek, amikor azt éreztem, hogy a harmincas éveimben nekem majd olyannak kell lennem, mint ezek a fickók.

Fotók: A38.hu

Az énekes Nic Offer például már negyven felett van, és a buzis viselkedése néha roppant erőltetettnek tűnik, mindehhez ráadásul egy olyan pszichopata nézést társított egész éjszaka, hogy nem szívesen ülnék vele kettesben egy asztalnál. Táncolni viszont még mindig rohadt jól tud, de itt inkább az ismerőseim beszámolóira hagyatkozom: egy kedves lányismerősöm szerint “a derékmozgása imponáló, de ha heteró, akkor nem biztos, hogy csípném a humorát”, más szerint meg mozgásban sokat lop Mick Jaggertől, de ezt nem venném 100%-ig biztosra, mert ő a dobosban például egy kiégett Kiss Tibit látott, miközben én meg egy fiatal Garamvölgyit, és ebben végül nem jutottunk dűlőre.

A koncert egyik legérdekesebb dolga nekem, hogy mennyire lassúak az új zenék (hihetetlen, de előtte nem hallottam még az új lemezt). Nincs az a pörgés, mint 2007-ben, abszolúte középtempón, vagy talán egy picit alatta jönnek elő a számok, de a semmiből előrántott régi klasszikus, a Dear Can is kicsit erőtlen. Offer hangja sem a régi már, de ettől független a koncert gyönyörűen szól, mögötte az öt zenész fantasztikus. S itt jön a második meglepetés: nagyon nagy fejet hajtások vannak végig a klasszikus New York-i diszkó előtt. Bob Blank, Walter Gibbons, August Darnell, meg a többiek.

Van egy jókora adag kitekintés a house felé is: dögös groove-ok szólnak többször is, néha egy-egy váratlan acides szétütés borzolja a kedélyeket, aztán valahol félúton a dobos el is megy pihenni, és megszólal egy óriási drumbeat a Careful alatt. Hol pszichedelikus a koncert, hol zúzós, a Get That Rhythm Right alatt némi baleária is becsúszik. Aztán, amilyen lassú volt az első 15-20 perc, azt veszem észre, hogy idővel minden egyes szám csak jobb, nagyobbat üt, és egyre jobban bemelegszik mind a zenekar, mind a közönség. Mindenki nagyon odateszi magát, vérprofin épülnek a számok egymásra – s úgy általában: jók is, úgyhogy ötven perc után szépen meg is érik a műsor egy hatalmas fináléra, amit a !!! persze, hogy nem hagy ki.

!!! – Me & Guliani Down By The School Yard (élőben az A38-on, pontosabban a bárpulton)

Offerről régóta tudni, hogy nagy showman (2007-ben is adta rendesen), úgyhogy abban most sincs semmi meglepő, hogy leugrál a közönség közé, eltáncikál köztük és közben énekel, de azért abban még mindig van valami kolosszális, hogy miközben a zenekar a Me & Guliani Down By The School Yardra hangol, ő lazán felmászik a hajó bárpultjára, és ott kezdi el ropni, ráadásul mikor valaki odanyújt neki egy pohár sört, azt a kezébe veszi és a fejére önti (miközben pszichopatául néz, ofkorz). Aztán megindul az igazi zúzás – a tempó felgyorsul –, lemegy ez a sláger, előkerül utána a Heart Of Hearts, ami rettentően szögelősen, megfeszítve kattog, a ráadásban pedig elhangzik a Yadnus, és mindenki megőrül.

Szerintem az új lemez nem lett rossz (a koncert óta meghallgattam itthon már párszor), de azt továbbra is tartom, hogy a !!! élőben van igazán elemében. Csütörtökön talán kicsit lassan indultak – tény, hogy a közönség se volt valami aktív, és arcpirítóan kevesen lézengtünk –, de röviddel utána minden a helyére került. Negyvenen túl is lehet még ezt így csinálni.