Gyakran visszatérő kérdés nálam, hogy mitől válik egy banda egyik pillanatról a másikra vállalhatóvá? Miért van az, hogy amit tavaly még nem szerettünk, az hirtelen a kedvencünkké válik idén? Biztosan valamiféle nemzetközi, globális trend az, ami impulzusként bennünk is előidézi ezt a változást, ami mindennél többször és jobban megfigyelhető 2008-ban, amikor már mindenki mindenhol elindítja a saját zenei blogját és osztja az igazságot. De most komolyan: ciki beismerni, hogy valamiféle hullám hatására ismertünk és szerettünk meg valamit?
Persze nyilván sok kivétel létezik, például én is az elmúlt hat-nyolc évben nem egyszer tapasztaltam, hogy olyan zenéket hallgattam és imádtam, amik trendszinten megelőzték a korukat. Részemről viszont soha nem szégyelltem bevallani, ha valamire egy nagy hullám során bukkantam rá, ezzel szemben azonban úgy látom, hogy az embereknek ezt (a félreértések elkerülése végett: itthon is, külföldön is) mégis nehezebb belátni. Miért? Esetleg féltik az adott zenei szubkultúrában betöltött pozíciójukat, és attól tartanak, hogy kihullanak abból az intelligens körből, ahova tartozni szeretnének? Vagy csak egyszerűen, tudatos zenehallgatóként nehéz bevallani, hogy a tudatosságunk felett győzedelmeskedett a divat? Esetleg félnek, hogy mégsem tudatosak, csak ringatják magukat ebben az álomképben, miközben állandóan valami felsőbb erő alakítja az ízlésüket?
Bill Brewster azt írja a Last Night A DJ Saved My Life című könyvében, hogy az underground zenei szubkultúrák létrejötte főleg azon alapult, hogy a tagok valami titkosnak, alig ismertnek voltak a birtokában, és igyekeztek a kedvenc zenéiket minél tovább a saját társasági körükön belül tartani. Ez az utóbbi pár évben megszűnni látszik, mert a wikinómia korában egyszerűen értelmezhetetlen ilyen kontextusban az underground fogalma. A megosztáson és közös tudáson alapuló új világban az embereknek pont az az érdeke, hogy mindent megmutassanak a másiknak: ezért van az, hogy például az elektronikus zenében a trendek már évente, vagy annál is rövidebb periódusban váltják egymást. Már nem lehet semmit titokban tartani. Tavaly seperc alatt trend lett a dubstepből, mint ahogy most meg a dub techno jelenti a koolságot, annak ellenére, hogy egyik stílus sem a napokban született.
Ki akkor a hibás? Azok az emberek, akik elutasítják a közösségi megosztást, és próbálnak autentikusak, titkosak maradni, vagy azok, akik ezeket az új és érdekes dolgokat azonnal világgá kürtölik? Jól látható, hogy a technológia erejével ma már bármiből pillanatok alatt világméretű hullámot lehet előidézni, és ennek megvannak a maga előnyei, ha mondjuk a gazdaságot nézzük. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a kultúra is ekképpen működjön? S, ha már egyszer így működik, akkor mit tegyünk: alkalmazkodjunk az új korhoz, vagy fordítsunk neki hátat, és annak ellenére se fogadjuk be, ha az tulajdonképpen az attitűdünktől függetlenül befolyásolni képes minket?