Új albumot jelentetett meg Elzhi, az elmúlt években nagyon menővé vált detroiti hip-hop egyik kiemelkedő alakja. Az Elmatic nem más, mint Nas előtt tiszteleg, amint Elzhi a legendás Illmatic album alapjaira rappel rá. Vélemény egy ötletről, ami új is meg nem is.
Elzhi nevével kizárt dolog, hogy ne találkoztak volna a J Dilla-univerzumot ismerő hip-hop kedvelők – ha pedig valaki kedveli a hip-hopot, de nem ismeri a J Dilla univerzumot, gyorsan hozza be a lemaradást! Emberünk saját projektjein túl az amerikai underground közegben kiemelkedően sikeres Slum Village formációval, és megannyi közreműködéssel (többek közt Cadikkal is készített trackeket) tette ismertté a nevét az elmúlt évtizedben. Sikereinek letéteményese a jó fülű producerválasztáson túl az, hogy az intelligens szövegek és az energikus flow ritkaságszámba menő együttesével rendelkezik. Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy az egyik kedvenc rapperem, illusztrációként pedig a Dillával közös Reunion című számban elnyomott verzéjét tudom hozni, amit 2:36-tól kezd.
Új Elzhi cucchoz hozzájutni tehát mindig jó, és nincs ez másként az Elmatic esetében sem, amelynek a címe nem véletlenül csenghet már elsőre is nagyon ismerősen. Egy tribute albummal állunk szemben, amivel Elzhi Nas-nak, az őt leginkább inspiráló raplegendának állít emléket, mégpedig úgy, hogy Nas debütáló albumának, az Illmatic-nak a zenéire reppeli rá saját, erre a célra írt szövegeit. Érdekes próbálkozás, noha hasonló jellegű coverből és remixből annyi van, mint a rosta lika, külön erre a célra dedikált album a műfaj ezen szintjén kuriózum. Az instrumentálokat Will Sessions és funk-jazz bandája faragta naprakészre, Elzhi pedig végigszántja az olyan klasszikusokat, mint a Memory Lane, a One Love, a videót kapott Halftime, vagy a Detroit State of Minddá átcímkézett New York State of Mind.
Ennél a pontnál érkezik is az első kérdés: vajon mire megy egy muzikális, progresszív zenékhez szokott mc az oldschool, monoton hip-hop alapokkal? A válasz nem egyértelműen “sokra” vagy “kevésre”, és ez az origó valahol a lemez alapvető hibájaként is meghatározható, az Elmatic ugyanis percek után belefordul a középszerűségbe. Emelkedetten bólogatós és fejlesütősen bólogatós alapok váltogatják egymást, melyeket töretlen energiával rappel szét az mc, ugyanakkor pár perc után zavaróan ismétlődőnek hat az egész. Kivétel alóluk a Pete Rock Shout, ami a nevéhez mérten egy másik nagy forma, Pete Rock előtt tiszteleg, és a producer zenei világához mérten a sztratoszférában lebeg, egy nyugisabb Elzhi-jal.
Nem is igazán lehet egy tracket kiemelni, vagy lehurrogni, az Elmatic zenéi végig olyan sem lentek, sem fentek; mindez csalódás egy olyan előadótól, aki pont az első bekezdésben említett erényeivel szokott határozottan megkülönböztethető cuccokat az asztalra rakni. Szép tisztelgés ez az album, továbbá szimpatikus, ahogyan profitorientáció nélkül, ingyenesen tölthető formában elérhető. Ugyanakkor a fülünket a következő Elzhi projekt felé szegezzük inkább, ugyanis emberünkben sokkal több van annál, hogy feledhető verzéket írjon bármikor megmikrózható régi beatekre.
Az Elmatic itt érhető el.
Elzhi – Halftime
Tracklist:
- The Genesis
- Detroit State of Mind (Houseshoes Shout)
- Halftime
- Memory Lane
- The World Is Yours
- Represent
- Life’s A Bitch feat. Royce da 5’9 and Stokley Williams of Mint Condition
- One Love
- It Ain’t Hard To Tell (Pete Rock Shout)
- Pete Rock Shout
Borító:
