Bágyadt dominaként tekint ránk a cseh felmenőkkel bíró Emika azonos című debütlemezének borítójáról, és a Ninja Tune idei legnagyobb fogását hallgatva a basszusnehéz és progresszív zenék kedvelői teljes joggal érezhetik úgy: nagyon rossz fiúk voltak.
2011 viszonylag sok említésre méltó lemezt hozott, az év végére majdnem elérve a tavalyi kiemelkedően jó termést, azonban tényleg kísérletező és egyéni hangot talán kevesebbet hallottam idén. A kevés kivétel egyike az első Macjére és zeneszerkesztő szoftverére (Logic Studio) kávégépek és sörcsapok mögött összespóroló, a London-Berlin tengelyt fizikailag is megjáró Emika. Ez a két város minden ízében és zenei “sztereotípiájában” feltűnik a 25 éves lány első nagylemezén, melyet kislemezek egész garmada és szinte már kultikussá vált videók vezettek fel, megágyazva olyan komoly elvárásoknak, amiket nem lettem volna meglepve, ha a debütálás nem tud kielégíteni.
Talán nem árulok el túl korán túl nagy titkot: nem volt ilyen probléma. Noha Emika azonos címre hallgató albuma nem mutat be olyan virtuóz megoldásokat, amikre felkapnánk a fejünket, nem enged a másik végletbe sem zuhanni – hogy elkalandozzon a figyelmünk. A sajtófotókon hol érinthetetlen végzetlénnyé, hol élettelen viaszfigurává sminkelt nő jelenlétével betölti minden játékidejét, felidézve egy bizonyos Beth Gibbonst, aki Portishead nevű zenekarával vált életében halhatatlanná és porcelánszerű, mégis kőkemény hangjával lett utolérhetetlenné. Emika hangjában talán nincs olyan fájdalom, nincs annyi “történet”, hogy egyszerű copy-catnek tűnjön – igazából csak a lemez vége felé, a nyolcadik The Long Goodbye-ban tűnt fel először az egyébként félremagyarázhatatlan kapcsolat.
Van viszont háttér a hang mögött, és ez megdönti a konkrét előadókhoz hasonlítgatás értelmét. A Bristolból induló, Pinch-et és Malát is megkedvelő, majd a techno-fellegvár Berghain éjszakáiba beleszerető Emika világában sokkal több dolog megfér, minthogy egyszerű trip-hop utánérzésként véleményezzük. Ez már csak azért sem lehetséges, mivel ilyen súlyos basszusokkal induló lemezt nem sokat termelt ki a Massive Attack fémjelezte stílus hőskora – ellenben a King Midas Sound által újra felemelt, futuristaként emlegetett zászlón ez a jel is elfér.
Brutális őszinteséggel szaval Emika majd’ egy óra hosszat első lemezén, kavarog a techno, a dubstep, a trip-hop, alig szűnő zárótűz alatt szenved a mélynyomó – mindezek végére mégis, manírmentesen elfér egy zongorás lezárás. És ez sokat elmond a lemezről. Ötös.
Emika – Professional Loving
Tracklist:
- 3 Hours
- Common Exchange
- Professional Loving
- Be My Guest
- Count Backwards
- Double Edge
- Pretend
- The Long Goodbye
- FM Attention
- Drop The Other
- Come Catch Me
- Credit Theme
Borító:
