A Demiurge című album óta érdemes komolyan venni az Emptysetet. James Ginzburg és Paul Purgas duója a sallangmentes technót hagyta el azért, hogy ritmikus zajokkal és absztrakt szerkezetekkel kezdjen el kísérletezni, s bár helyenként azért még fel lehet fedezni ezekben valami négynegyedes vezéreltséget is, a zenéik mostanra megtalálták eredeti hangzásukat. Lényegében ez emelte ki a Subtext nevű kiadójukat a színtér sűrűjéből (amúgy nem csak ők jók ott: Roly Porter tavalyi lemeze az év végi listánk második helyén zárt), ami így napjainkban a kísérleti elektronika egyik legújabb és legfrissebb forrásának számít.

A Raster-Noton Unun-sorozatát folytatja a páros a legújabb, Collapsed (Ununhexium) című négyszámos ep-jén, ami tömör zajok alkotta masszív kakofóniák. A vezértéma végig a káosz, szerkezetek összeomlása és újak formába rendeződése. A címadó zenében egy félelmetes, de mégis nagyon halk robaj keretében horrordrone-ok esnek egymásnak a háttérben, majd félúton egy hatásszünetet követően beindul a pusztító vibráció. A Core-ban természetfeletti erők tépáznak ismeretlen entitásokat, és szaggatják végül őket darabokra. A végén a Wire-ben pedig valami technoszerűség próbál kibontakozni, ami az egyik legizgalmasabb mutáns, amit mostanában hallani lehet. A Collapsed így érdekes kiegészítője a duó tavaszi, Medium című minialbumának: egy erőtelibb, vadabb oldaláról mutatja be őket, meggyőző ábrázolásban. (Ötös.)