Gil Sharone esetében egy vérprofi dobosról beszélünk, akiről két perc után meg lehet mondani, hogy szemrebbenés nélkül vállalna be egy világkörüli turnét bármilyen mega zenekarral, mert annyira biztos magában. Amennyire tisztában van a tehetségével, talán első pillanatra beképzeltnek tűnhet, de valójában egy természetes, két lábbal a földön járó ember, és elszállásról szó sincs.

Saját családja és eredeti zenekara a dark caberet stílusnak nemzetközi szinten új színt és löketet adó Stolen Babies, ami mellett beszállt a Dillinger matekmetál darálójába, és úgy nyomta le Európát, hogy esténként két konceretet pörgetett végig. Turnézott a Plus 44-ral, dolgozott együtt Maynard Keenannel, játszik jazzt és reggae-t, mindezt 30 évesen.

Kultblog.hu: Hogyan bírod párhuzamosan a Dillingert és a Stolen Babies-t egy turnén?

Gil Sharone: Eredetileg úgy volt, hogy csak az Ire Works felvételein szereplek majd, és nem turnézok a Dillingerrel. Már az elején mondtam nekik, hogy a Stolen Babies-nek most jön ki a lemeze, el fog kezdeni nőni, és ez lesz a prio, de megértették. Azt mondták, nekik csak kell valaki, aki feljátssza az albumot. Aztán ahogy elkezdtem tanulni a számokat, a dolog beindult, és ahogy az első számot próbáltuk (Fix Your Face), csak néztünk egymásra, a próbahely meg kábé felrobbant. Rájöttek, hogy én kellek nekik, és tuti, hogy engem akarnak a turnéra is. Ez így elég melós, van néhány áldozat, amit meg kell hozni, de igyekszem úgy intézni, hogy működjön a dolog. Szerencsére, bár a Dillinger tovább turnézik majd, a Stolen Babies az európai szakasz után a következő lemezen kezd dolgozni, így nem lesz annyi ütközés.

És nem gáz az, hogy a két banda nagyon nem hasonló stílusban utazik?

Nekem nem gond, én bármit eljátszok. Vicces, hogy az emberek megnézik a reggae videómat a YouTube-on, és máris azt hiszik, hogy reggae dobos vagyok. Pedig csak ott épp reggae-t játszok. Nem értik, hogy a zene a szerelmem, hallgatok és játszok is mindent, ami bejön. A Stolen Babies zenéje ugyannyira izgalmas, mint a Dillingeré. Lehet, hogy az egyikben nem játszok olyan bonyolult témákat, mint a másikban, de szeretem a dalokat, szeretem az embereket, akikkel zenélek, és imádom a zenét. Ugyanakkor mégis annyira különbözőek, hogy ez a legjobb benne, mert így nem kell két tökugyanolyan zenekarban játszanom. Mindkettő baromi jó, és máshogy tudom kifejezni magam bennük.

Az Ire Works felvételein kreatív szempontból is engedték, hogy belenyúlj az anyagba, vagy úgy szerepeltél ott, mint egy session zenész, és adott témákat kellett feljtászanod?

Nagyon szívesen fogadták azt, amit hozzátettem az anyaghoz. Voltak dalokat, amiket meg kellett tanulnom, mint a Lurch, Fix Your Face, 82588, őrült számok, őrült dobtémákkal, ritmusokkal. Ezeknél nem úgy volt, hogy besétálok és átírom az egészet, de ahogy játszom a saját értelmezésemben, az biztos, hogy újszerű. Aztán voltak másik számok, mint a Horse Hunter, amit már én írtam a bandával. Ehhez például csak gitártémák voltak, az egész tiszta zaj volt, majdnem rá sem került a lemezre, végül meg mindannyiunk kedvence lett. Főleg az olyan számokban van sok kreatív energiám, mint a Milk Lizard, a Black Bubblegum, a Mouth Of Ghosts vagy a Dead Is History. Mindnél mondtam, hogy lehetne még egy kicsit ütősebb, groove-osabb, ők meg hagyták. Utólag Ben (Ben Weinman, a DEP gitárosa – a szerk.) azt mondta, kár, hogy nem én voltam ott az elejétől a stúdióban, így csak három próbánk volt a felvételek előtt, és ezek után játszottam fel az anyag 90%-át. Azt viszont egyszer sem mondták, mikor valami újat akartam kipróbálni, hogy nem lehet, mert nem hangzik “dillingeresen”. Miután a Fix Your Face-szel és a Lurch-csel megtört a jég, és látták, hogy mennyire jól szólnak, azt mondták, “te vagy a mi emberünk, csinálj, amit akarsz”. Így legalább nem éreztem robotnak magam.

The Dillinger Escape Plan – Milk Lizard

Van egy ilyen urbánus legenda, hogy a Dillinger kockával dobja ki, hogy milyen ritmusra milyen dallamot és gitárt ír meg. Igaz ez?

Éppen tegnap este volt Greg (Greg Puciato, a DEP énekese – a szerk.) egy múzeumban Bécsben, ahol látott valami erről, hogy Mozart pont ezt csinálta, hogy kockával dobta ki, hogy az adott művet milyen ütemmutatóban írja. Amúgy nem hiszem, hogy Ben valaha ilyet csinált volna. De nem rossz ötlet, a következő lemezen talán kipróbáljuk!

És mi a helyzet azzal a sztorival, hogy mikor a +44-ba ugrottál be kisegíteni, a turné teljes számlistáját egy repülőút alatt tanultad meg Amerikától Európáig?

Aha, ez igaz. Kábé délután háromkor kaptam egy hívást, hogy még aznap kéne indulni. Épp annyi időm volt, hogy összepakoljam a cuccaimat, begyűjtsem a cédét a menedzsmenttől, felrakjam az iPodomra és elinduljak. Sosem hallottam a bandát azelőtt, azt sem tudtam, milyen zenét játszanak. Travis (Travis Barker, a Blink-182, +44, Transplants, Box Car Racer dobosa – a szerk.) a haverom, és megtiszteltetés volt, hogy rám gondolt, mikor úgy volt, hogy le kell mondaniuk a turnét. Szóval ja, a repülőn tanultam meg az albumot, de meg tudtam csinálni. Mondjuk a zene nem annyira nehéz, mint a Dillingeré, úgyhogy biztos sokan mondanák, hogy “ó, hát ez könnyű, bárki megcsinálná”, de tudod mit? Senki nem tudná megcsinálni. Senki nem tud csak úgy odasétálni, és beugrani a világ egyik leghíresebb dobosa helyett, akiért ennyien rajonganak. A legtöbben lefagynának egy ilyen szituban. Én iderepültem, megtanultam próbák nélkül, egy beállásunk volt az első koncert előtt, eljátszottunk pár számot, és a srácok nem hittek a fülüknek. Aztán felmentünk a színpadra és bamm, tour done. Utána lenyomtuk még Ausztráliát és Japánt is. Állati volt. Imádom az ilyen helyzeteket. Ez a legnehezebb: lazán venni, magabiztosnak lenni, és úgy viselkedni, hogy a többiek is magabiztosnak érezhessék magukat.

A DEP új albumának a bookletjében van egy rejtett üzenet, ami erősen olyan hangvételű, mintha a modern kor és a digitalizáció ellen lenne. Mégis a lemezen hallhatóan több az elektronika, mint a korábbiakon. Aztán a Stolen Babies alapján megint csak nem gondolnám, hogy nagyon rajta vagy az elektronikus zenén. Hogy jön össze ez az egész?

Mindig azt mondom, hogy sose ítélj meg valakit az alapján, hogy hallottad egy számát. A Stolen Babies-ben például mindannyian imádjuk az elektronikát, nekem csomó kedvenc zeném és ihletforrásom elektronikus: Aphex Twin, Squarepusher, Oribtal. A borítóval kapcsolatos dolgot nem vágom, úgyhogy erre nem tudok mit mondani. (nevet) De azt tudom, hogy a Dillinger sok cuccára van hatással az elektronikus zene. Vannak számok, amiket Ben úgy írt meg, mint saját elektronikus témák, csak aztán miért ne alapon DEP szám lett belőlük.

Stolen Babies – Push Button

Milyen volt Maynarddal együtt dolgozni a Puscifer projekten? Egyáltalán hogyan talált meg, és mennyit dolgoztál azon az anyagon?

Fú, nagyon laza volt. Ugyanazon napon, amikor felhívtak a Dillinger ügyében, a tesóm és én kaptunk egy-egy emailt, hogy nem akarunk-e a Pusciferen dolgozni. Maynard (a Tool és a Perfect Circle énekese, a Puscifer kitalálója – a szerk.) producere dolgozik a Nine Inch Nails-nek, nekem meg az egyik haverom dobtechnikus, és szintén dolgozik a NIN-el. A Stolen Babies meg pont LA-ben lépett fel, mikor a NIN is ott volt, a haverom pedig elhozta Mattet (az előbb említett producer, aki dolgozott a Tool, a Perfect Circle és a NIN anyagain is – a szerk.), hogy nézzen meg minket. Bejött neki a zenekarunk, meg ahogy a tesóm és én játszottunk. Aztán egy hónappal később írt, hogy Maynarddal dolgoznak ezen az új albumon, és szeretné, ha mi is beszállnánk, ha akarjuk. Én meg mondtam, hogy “basszus, még jó, hogy akarom”! (nevet) Úgy négy számot vettünk fel a stúdióban, amiből asszem kettő került fel a lemezre, a Drunk With Power és a Vagina Mine.

Talán máshogy jön le egy európai számára, de nekem a Puscifer inkább tűnik médiahacknek, mint zenekarnak. Ha csak a Country Boner videójára gondolok… Szerinted?

Nekem csak a zene számít. Ami az üzenetet illeti – nem az én projektem volt. Én elmentem a stúdióba, Matt pontosan tudta, hogy mit akar tőlem, és tudta, hogy Maynard mit nem szeretne. Nem akarta, hogy úgy hangozzon, mint egy Tool vagy egy Perfect Circle anyag, nem akart hangos, erős dobokat sok betéttel és túljátszással. Azt akarta, hogy egy dobtémát hozzak hét kibaszott percen keresztül folyamatosan, és jól szóljon. Nem akart négy ütemet felvenni és loopolni, hanem hogy toljam hét percig egyfolytában. Nekem ez csak a zenéről szólt.

Most jelent meg a Stolen Babies debüt lemeze Európában is. Mi újság ezzel, milyen a fogadtatás?

Az Államokban már egy éve megjelent a lemez, a visszajelzés pedig óriási. Ez egy bemutatkozó anyag, úgyhogy sikerült vele figyelmet irányítani a Stolen Babies-re, mint feltörekvő zenekarra. Az európai fogadtatás meg elképesztő. Az eladások jól mennek, de a turné még jobb. A Dillingerrel való turnézás nem a legideálisabb párosítás, de mégis működik. Elég jól ment a dolog Nagy-Britanniában, aztán jöttünk a kontinensre, és voltunk Norvégiában és Svédországban is. Voltunk egy metálfeszten Lengyelországban, ahol a Stolen Babies volt a fő fellépője a második színpadnak. Egy extrém metál fesztiválon. (hatásszünet) Kimentünk a megcsinált kosztümben, az emberek meg a nevünket kántálták. Követelték a hardcore-t, úgyhogy zúztunk nekik. A rendezvény főszervezője először izgult, mert nem tudta, hogy szereti-e majd a közönség a dolgot, de mi kaptuk a legjobb fogadtatást az egész felhozatalból, a legtöbb merch cuccot is mi adtuk el.

Ahogy azt mondod, hogy az első lemez egyfajta elvetett mag, valahogy az jön le, mintha később új vízekre is szeretnétek evezni. Van ebben valami? Terveztek változtatni dolgokon, vagy dolgoztok már valami újon?

A zene biztos, hogy minket fog tükrözni továbbra is, és tuti, hogy nem fogunk mainstream cuccokat írni. A zene ugyanolyan kattant varieté hangulatú lesz, de közben ott lesz az odacsapós vonal is. Vannak variálásaink az ütemekkel, de biztos, hogy nem fogunk úgy csinálni semmit, hogy előre kitaláljuk, hogy milyen legyen. Ugyanez van amúgy a Dillingerrel is. A Calculating Infinity után azt hitték az emberek, hogy ennyiből áll a Dillinger, aztán kijött a Miss Machine, ott volt rajta az Unretrofied meg más olyan dalok, amikben több volt a dallam, az emberek pedig meglepődtek. A Stolen Babies is jó alapot adott, hogy miről is szól a dolog, a következő lemez csak a természetes fejlődést fogja mutatni.

Hogyan látod a dark cabaret színteret nemzetközi szinten? Kicsit nehéz ezt megítélni innen, mivel Magyarországon egyáltalán nincs közege ennek. Vannak ígéretes bandák rajtatok kívül?

Igazából nem tudok ilyenekről. De nem is igazán figyelem az új bandákat és a híreket, most túl elfoglalt vagyok ehhez. Nem hallgatok rádiót, nem nézek tévét, csak néha magazinokban látok ezt-azt. Azt tudom, hogy amit a Stolen Babies csinál, azzal is csak mostanában kezdik felvenni a fonalat az emberek. Talán néhányan még nem vágják, de majd fél vagy egy év múlva nekik is leesik, mert át fogják érezni az energiát és tehetséget, ami mögötte van, és nem csak a dark cabaret, gót és ipari színtéren lesz ismert. Csomóan jönnek úgy a merch pulthoz, hogy death metal pólóban, black metal pólóban vannak, és mondják, hogy “srácok, nagyon bejön a zenétek, annyira üdítő, különleges, még sosem hallottam ilyet”. Ez az egész nagyon izgalmas és ígéretes, a Stolen Babies-nek pedig ez a hét hetes európai turné egy jó lehetőség, hogy terjessze az igét.