Ben Holton és Rob Glover egyszerű örömzenélésnek indult iskolás projektje szép lassan komoly és megfontolt zenekarrá cseperedett, és mára egy nagyszerű, független és kötetlen alkotói körré nőtte ki magát. A zenekarba bizonyos értelemben szabad ki és bejárás van, így a gyakorta változó felállás és a számtalan új vendégelőadó állandó vérfrissülést jelent. Elmondásuk szerint a hanganyagok többnyire különböző helyeken, különböző résztvevőkkel születnek, így lesz a végeredmény egy érdekes “szabad ötletek jegyzéke”. A felesleges besorolásoktól és hovatartozástól elhatárolódó hozzáállásnak köszönhetően nem foglalkoznak különösebben semmivel, csak látnak, hallanak, megélnek, tapasztalnak egy rakás dolgot, aztán összejönnek valahol megzenésíteni.

A 2009-es In All The Empty Houses lemez remek, bizakodásra bőven okot adó pillanatai után az új album kicsit csalódásként ért. Zeneileg továbbra sincsenek nagyobb kétségek, az elődeihez képest mégis bőven alul teljesített. Eltűntek a korábban megszokott leheletvékony átfedések, átvezetések, helyettük sokszor töredezett és lépcsőzetes, ahogy a számok vége mindig ugyanúgy csap át ambientbe. Ráadásul fennállásuk óta először éreztem igazán, hogy az énekes részek végleg zavaróvá és kínossá váltak. Ez már többször is felmerült bennem, de az In All… cseppet sem hivalkodó, könnyedén simuló, kreatív ötletei egy időre oldották a feszültséget. Jelen esetben az impozáns vendégzenészek jelenléte sem segít, kivéve, ha hegedűről, vagy klarinétról van szó, amik azért sokat hozzátesznek. A Weatheringen a néhány tényleg remek pillanatot leszámítva (The Village is Asleep, Summer Message) visszatért az a többnyire túlérzelgős, álmatag ének, ami a szöveg által adott többletet leszámítva csak egy újabb, gyakorlatilag teljesen felesleges réteg a zenén. Ráadásul azon a zenén, ami egyébként simán elég erős és érdekes ahhoz, hogy nélküle is tökéletesen meglegyen. Így pedig olyan, mint egy kavics a cipőben, az ember igyekszik tudomást sem venni róla, de ott van, és idővel képtelen másra koncentrálni.

Azonban ha ezt a tényt képes valaki figyelmen kívül hagyni, és nem unt még rá a már ébredező, de még fáradt tavaszi, vagy a lelassult, kótyagos, színekben pompázó nyári hangulatokra, a Weathering a zenekartól megszokott minőségben egy újabb rendkívül intenzív élményt és utazást biztosít. A már említett néhány kellemetlen tényezőt leszámítva remekül találják meg, hogy hol húzódnak, mind a zenei, mind az érzelmi átfedések a shoegaze, ambient vagy akár a post-rock és a pop között, hogy aztán biztos kézzel kevergessék őket. A paletta a gyakran karcos, csoszogó elektronikus loopoktól a lágy akusztikus dallamokig terjed, így sokan megtalálhatják benne a nekik tetsző, szerethető részeket. Nincs szó zenetörténeti mérföldkőről, csak egy rakás sokat hallott, de összességében gyönyörű dallamról. A biztonság pedig nem mindig a rossz választás.

Epic45 – Summer Message

Tracklist:

1. People Say This Place Is Slowly Dying
2. The Village Is Asleep
3. Evening Silhouettes
4. With Our Backs To The City
5. Summer Message
6. Afternoon, Shadowed
7. The Weather Is Not Your Friend
8. These Walks Saved Us
9. Ghosts I Have Known
10. Weathering
11. Washed Up

Borító: