— Zene

— 2011. May 27. 11:10

— Írta: Kalugyer Roland

Eric Lau – Quadrivium

Ha választanom kéne, mi volt eddig számomra az év legnagyobb felfedezése és mi az év legjobb albuma, nem fárasztanám magam két válasz keresésével: Eric Lau idei nagylemeze tökéletes válasz mindkét kérdésre. A Quadrivium tökéletesen megszolgálja saját címét, mégsem fullad bele saját intelligenciájába.

…de mégis mit jelent a cím? A legfőbb középkori tudományok egy négyes és egy hármas csoportba voltak osztva az első egyetemek által, ezek a csoportok voltak a trivium és a quadrivium. Előbbibe a grammatika, a retorika és a dialektika diszciplínái tartoztak, utóbbiba pedig a számvetés, az asztronómia, a mértan és a zene, melyeket elsajátítva léphetett a tanuló a következő körbe, ahol a legfőbb tudományokat, a filozófiát és teológiát ismerhette meg, illetve magiszterré vált. Noha a két kör oktatása elméletben összetartozott, többek közt a középkori Magyarországon is inkább csak a trivium egységeinek oktatása zajlott, így már a quadrivium tanulói igazi polihisztorok és tudósok voltak – mielőtt a tudományok válfajai az újkorban olyannyira kiszélesedtek, hogy a mindenhez értő mesterek ideje lejárt.

Eric Lau lemezét hallgatva úgy érezhetjük, végre valaki felismerte, hogy a quadrivium elemei még napjainkban is szétválaszthatatlanok. Hiszen napjaink elektronikus zenéi szigorú geometriai formákba rendeződve csábítják el hallgatóikat; a bpm-ek és zenei értékek számolgatásával a matematika is a zeneszerzés részévé vált; és rengeteg példát tudunk hozni az elmúlt évek zenetörténetéből, hogy az asztronómia és a csillagrendszerek mennyire komoly inspiratív erővel bírnak a zene eme műnemére.

A Quadriviumon már első látásra szemünkbe ötölhet a szigorú mérnöki szerkesztettség nyoma: 20 szám, egytől egyig 2 percnyi és néhány másodpercnyi játékidővel áramlik 47 percnyi játékidejében. Nem csodálkoznék, ha valahol, valamelyik számban/számokban egy lelkes rajongó kimutatná az aranymetszés nyomát is, de ez szinte mellékes kérdés. Akármennyire tudományos szerzőnek is tűnhet Lau, az igazság szívderítő: a név mögött egy húszas éveiben járó srác áll, akiből ugyanaz a halálos lazaság árad, mint generációs társából, Kentaroból, de zenéjében távol áll tőle.


Eric Lau – Low On the Treble (nem hivatalos videó)

A hongkongi születésű, de már Angliában nevelkedő Lau Gilles Peterson patronáltja, így nem meglepő, hogy zenei ízlésében ugyanazt a határtalanságot példázza a Quadrivium, mint amit mentorától megismerhettünk. A lemez 47 perces teljes játékidejével bár nem hosszabb egy átlagos elektronikus nagylemeznél, felosztásának köszönhetően mégis úgy érezhetjük, jóval többet mutat meg, mint amennyit más ugyanennyi idő alatt képes lenne. És instrumentális mivolta ellenére se válik egy percre se unalmassá: a legkiemelkedőbb pillanatok is szinte menetrendszerűen, 3-4 számonként érkeznek. A Star Trekking (micsoda cím!) nagyszerű instru hiphopja kozmikus hangulatokkal játszva ringat el, de már a második Bismillah a jazz felé tekeri a hajó kormányát; a Chant & Bounce pedig egészen finom, a lounge fénykorának stílusában folytatja az utat. És ez így megy 20 számon keresztül; közben olyan kitörölhetetlen dolgok jutnak fülünkbe, mint a Low on the Treble, amely egyszerre nagyon amerikai és keleti hiphop; vagy az In Paradise, amely tovább mélyíti a gyanúmat, hogy az elmúlt évek “slágerhangszere” az oboa. Az egyértelmű katarzis persze így is a Garden, mely egy gyakorlatilag tökéletes, minden pillanatában helyén levő dal – az instrumentális hiphop lényegét tökéletesen megfogalmazó valami.

A Quadrivium legnagyobb erőssége, hogy fő sodrása mellett olyan stílusokba is belekóstol többek között, mint a chillout, a triphop vagy éppen a nu jazz, és habár egyik sem mondható a legaktuálisabb dolognak, mindet nagyon sikeresen olvasztja be a maga teljességébe. Általában ritkán találkozom olyan elektronikus zenei albummal, amivel kapcsolatban ne lenne az az érzésem, hogy teljesen nyugodtan le lehetett volna hagyni egy-két számot, avagy néhol átvariálni a sorrendet, Eric Lau azonban egy mind koncepciójában, mint szerkezetében, és részegységeiben is nagyszerű – és idén talán felülmúlhatatlan – lemezt mutatott be, melyet a maga stílusában akár 2011 Cosmogrammájának is nevezhetünk. Ötös. (Külön köszönet a Space is Called-nak, hogy felhívta rá a figyelmet.)

Tracklist:

  1. Star Trekking
  2. Bismillah
  3. Chant & Bounce
  4. Earthing Out
  5. Low On The Treble
  6. Can You Say Yeah?
  7. Cloud Burst
  8. In Paradise
  9. Orchid
  10. In The Air
  11. Vu Ja De
  12. It’s Time
  13. Lzy
  14. The Garden
  15. On My Mind
  16. Gold En
  17. Proceed With Caution
  18. Water
  19. Wee Deep
  20. 4U

Borító: