Lightphaser a kicsi, de lelkes rajongókból álló hazai industrial/EBM színtér egyik ismert művésze. Kezdetleges hangzású, 8-bites hangmintákból generált zenével kezdte évekkel ezelőtt, ma pedig már nem csak, hogy tökéletesítette a hangzását, de több megjelenése is van. A művésszel ezekről beszélgettünk.
Gőgh József hosszú utat tett meg, mire a hazai “hálószobában kísérletezős” elektronikus zenei színtér egyik ismertebb alakjává vált. Noha hivatalosan csak 2008 óta számítja a Lightphaser-projektjét, de már az első pár percben elárulja, hogy lényegében az 1980-as évek legvége óta tölti ki a szabadidejét a zeneszerzés. A műveit főleg az említett évtized jelentős alternatív és elektronikus zenei popikonjai inspirálták – Jean-Michel Jarre, a Depeche Mode és a Front 242 hangzik el a beszélgetésünk során -, de ha meghallgatjuk a zenéit, akkor nagymértékű videójáték és tudományos-fantasztikus hatás is felfedezhető. “Az egyetem elején ismerkedtem meg a FastTracker 2 nevű szoftverrel. Akkor már nagyon divatosak voltak azon játékprogramok, amik .mod kiterjesztésű zenei fájlokat használtak. Sokan cserélgettük ezeket egymás közt, például a Second Reality zenéje rendkívül népszerű volt. Szerettem ezeket a FastTracker 2-ben visszafejteni, majd idővel saját kísérletezésekbe is belekezdtem”, meséli.
Képek és videó: Szentpéteri Roland
Közel két évtizeddel később immáron több Lightphaser-album hallgatható meg a neten, és a szerző nemzetközi sikereket is jegyez. Például 2002-ben a Hushush kiadó egy Front 242 remixválogatáson helyet adott az egyik átiratának, míg 2004-ben a dán Neotek nevű industrial/EBM együttes szintén az egyik remixét helyezte fel az albumára. Az első hivatalos Lightphaser-album 2010-ben jelent meg Flashback címmel. Ugyan a múlt évtized elején már számos zenével rendelkezett Gőgh, a Flashback mégis egy hosszabb kihagyás utáni első szerzemény. “A 2000-es évek eleje egybeesett azzal is, hogy elvégeztem az egyetemet, majd becsöppentem az életbe. Emiatt minden zenei tervemet parkolópályára kellett állítanom, a kevés félretett zsebpénzem szükséges volt az elinduláshoz. 2008-ban tértem vissza a zenéléshez. Megvettem az első hardver billentyűmet, ami ugyan még csak midi volt, vagyis önálló hangot nem tudott kiadni, de erős lökésnek számított. Rákötöttem a laptopomra az FL Studióval. Később új szoftvereket és VST-hanggenerátorokat pótoltam be.”
Maga a zeneírás már könnyebben ment, ugyanis az évek során rengeteg ötlet halmozódott fel a művész fejében, lényegében ezek találhatóak összegyűjtve a lemezen. “A Falling Horizon volt az első olyan szám, ami a technológiai kísérletezést háttérbe szorítva, már teljesen az érzésvilágomat tükrözte. Emlékszem, egy hét szabadságot vettem ki, hogy befejezzem, és még egy hét volt a masterelés. Ez utóbbiban még rengeteget kell tanulnom. Pár számban vokál is van, ha nem én, akkor a húgom énekel.” Kiadót ugyan nem talált a zenéihez Gőgh, de ez cseppet sem hátráltatta: “Találtam egy amerikai céget, aminek olyan üzleti modellje van, hogy bármilyen cd-t legyártanak, ha van rá igény. Minden szükséges adatot tárolnak a rendszerükben, és ha bejön a megrendelés, akkor elkészítik. A végtermék így nyilván csak cdr és nem offset nyomásos dolog, de számomra a lényeg a zenén van. Idővel úgyis átmásolom magamnak, hogy mp3-ban hallgathassam a hordozható lejátszómon.”
Kultblog TV: Lightphaser interjú
A legújabb lightphaseres kiadvány a hétszámos Eternity című remixgyűjtemény, amit a szerzője ugyan csak egy ep-nek tart, de a hossza miatt nyugodtan tekinthetünk rá albumként. Alapvetően a saját kész zenéivel való kísérletezgetés hajtotta Gőgh-öt a remixek felé, de nem titkolja, hogy fontos szempont volt a számok táncolhatóbbá alakítása is, segítve a fellépéseit. Eddig kétszer játszott közönség előtt (mindkét alkalommal a 101-es Klub szervezésében, akik oroszlánszerepet vállalnak a hazai Depeche Mode rajongói klub, valamint a földalatti industrial/EBM és az indie/electro közösségek összetartásában), a jövőben természetesen vállalna többet is, de saját elmondása szerint nagyon nehéz érvényesülni, mert kicsi a tér, amiben ezek a mozgalmak léteznek. Emellett az Eternitynek van egy kis aktualizáló szerepe is: a Flashback több évnyi ötlet gyűjteménye volt, ma már azonban – tisztább fejjel – inkább az ep hangzásvilágát képviseli a szerző, ami jóval dinamikusabb. S persze nem hiányzik róla a szabadstílusú kísérletezés sem: “az utolsó, Deadlock című szám a Flashbacken lévő motívumokból van összerakva. Négy különböző dalból ragadtam ki részleteket, majd gyúrtam össze, és folyattam át őket egymásba. Egy kvázi érzésvilágot felépítve, majd utána lerombolva.”
Az Eternity EP 2011. február 22-én jelent meg száztizenegy darabra limitálva szerzői kiadásban, mp3 formátumban ingyenesen letölthető Lightphaser hivatalos honlapjáról.