Olyan a Dusker, mint magányosan sétálni a lehullott levelekkel tarkított utcákban vasárnap hajnalban. A mámoros részegség, a nap első sugarai és a dimenzionális hangok a szürke gyáripari környezetet élénk színekbe öltöztetik, és olyan világokba nyitnak átjárót, melyeknek a szépségét ember talán józanul fel sem foghatja. A michigani Kiln triója sokadik albumával is bizonyítja, hogy nem véletlenül ők az elektroakusztikus ambient éteri birodalmának az urai.
Az album legerősebb jellemzője, hogy a rajta található számok annyira könnyedek, súlytalanok, hogy embert próbáló feladat megragadni őket, és lehúzni a földre, hogy részletesebben szemügyre vehessük, miből is állnak. E helyett sokszor inkább azon kapjuk magunkat, hogy bár a kezünkben érezzük az anyagot, mégsem tudjuk irányítani: felkap minket, a magasba emel, és egy bizonyos távolság után elveszítjük a kapcsolatot mindennel, ami az általunk megismert világra jellemző volt. Elszakadunk mindentől, ami valós, aminek racionális alapja van. Megszűnik az idő fogalma is, és csak lebegünk az üres térben, miközben a Dusker összetevői szép lassan beférkőznek a testünkbe, és teljesen más lényként eresztenek minket utunkra az utolsó beavatkozási művelet után.
A Kiln (akkor még Fibreforms) 1994-ben…
Kevin Hayes, Kirk Marrison és Clark Rehberg III tovább csiszolta a Kiln-hangzást, most már talán túlontúl tökéletesre is. Az eredetileg a Fibreforms-ból átalakult Kiln immáron tizenhárom éve próbálgatja magát a post rock, experimental és ambient stílusok környezetében, és most már olyan határokat feszegetnek, amik után emberi ésszel lehetetlen felfogni, hogy mi is történik. A Dusker lágyabb, mint bármelyik Boards Of Canada napló Skócia felvidékének legszebb szabadban eltöltött nyarairól és tábortüzes élményeiről (egyedül az In A Beautiful Place Out In The Country EP-vel nem tud versenyre kelni, de azzal más sem), ráadásul negyedannyira komplex szerkezeti felépítésekkel sem rendelkezik, mint mondjuk egy Bola album.
…és napjainkban
Egyeseknek a megtestesült gyönyört, másoknak a tudatot jelenti a Dusker, hogy nem vagyunk egyedül a világban. Gyönyörű, többréteges elektronikája, búskomor zongorája, romantikus gitártémái és élő dobjátékai fantasztikus élményben részesítik a hallgatót, ami után történjék bármi, biztos, hogy szebb színben fogjuk látni a környezetünket. Megérdemelt ötös.
Linkek: