A Warp Records idén minden bizonnyal hatalmas előrelépést tett, mikor egymás után három rocklemezt is kiadott. Ezekben az anyagokban az az azonos, hogy mindegyik jó értelemben vett indie, a zene pedig kivétel nélkül előremutató. Ezen hármas egyike a Battles zenekar, amely idei Mirrored című lemezével igazán nagyot szakíthat.
Történt egyszer úgy 2001 környékén, hogy Ian Williams megunta addigi zenekarát, a Don Caballero-t, amivel ugyan szép eredményeket elértek, de egy ponton valahogy sosem sikerült átesni. Így hát fogta a Faith No More hagyományait hűen örző Helmet dobosát John Stainert és a szólómunkáiról elhíresült Tyondai Braxtont (aki egyébként Anthony Braxton jazz-zenész fia), hogy ugyan alapítsanak már egy zenekart. Ehhez jött még Dave Konopka, aki ugyan kevésbé ismert, de zenei tudásában semmivel sem marad le társaitól. Ebből a kavalkádból akármi születhetett volna, mégis valahogy nem a legegyértelműbb, ha úgy tetszik, nem a legegyszerűbb utat választották.
Battles – Atlas
A lemez minden percéből árad, hogy iszonyatosan tehetségesek a srácok, amiről már a korábbi zenekarokban megbizonyosodhattunk, sőt, azt is láthattuk, hogy bizonyos esetekben a korábbi zenekar nem vitte túl sokra az adott tag kilépése után (lásd: Helmet). Szerencsére nem értelmetlen önkielégítéssel pakolták tele a lemezt, ami arra utal, hogy van kreativitás, mindez kis játékossággal. A Mirrored alapjában véve nem egészen egyenesen folytatása a két korábbi EP-nek. Az új anyag sokkal direktebb, bár a “kevés hangból építünk minimál témákat”-elv így is megmaradt. Az egész teljesen letisztult. Ahol nem post-rockosan elszállnak, ott matekos tördelésre tolnak prüntyögő elektronikát. A különbség a korábbi anyagokhoz képest, hogy megjelent a vokál, ami ugyan erőteljesen effektezett, de pont ez adja az egésznek azt a kissé bizarr, manó hangulatot. Mintha törpapáék kaptak volna egy egész hangszerparkot, aztán egy őrült hangulatban elkezdtek volna jammelni. Ami szembetűnőbb lehet még, hogy a dalszerkezeteket kevesebb helyen bontják meg, így az anyag némileg veszít az avantgárd jellegéből.
Battles interjú
A pozitívumok után következzenek a negatívumok, ugyanis akad ez is. Hiába a sok eredeti ötlet, hatások mindenhol akadnak. Két zenekar nevének a megemlítése a lényeges, mégpedig a Don Caballeroé és a Kraftwerké. Mindenképp utóbbi a szembetűnőbb, bár előbbi hatása is kiteljesedik néhol, főleg az elszállós részeknél. A jövőben remélhetőleg mindenképp túljutnak ezen, mert ugyan ritkán fordul elő, hogy beugranak nevek, néha még így is zavaró. Ahol pedig megcsillan a tehetség, ott nagyon, mert tudnak a srácok valamit, és még így is remegve mondanék imát az Úrnak, ha ilyen első lemezt adhatnék ki.
Hallgatnivaló: Battles @ MySpace