Ha így halad a Stellate-sorozat, akkor az ambient szerelmeseinek megvan az idei év legjobb válogatása. Már az első részt is nagyon szerettük, ezért sok jót jelent, hogy a második még jobb lett.
Az első Stellate-válogatással mind zeneileg, mind formailag rendkívül elégedettek voltunk, ezért nagyon megörültünk, amikor bejelentette a Stroboscopic Artefacts, hogy úton van a folytatás – mostanra már azt is tudjuk, hogy négy rész lesz összesen. A Stellate 2 ráadásul megfelel a magas elvárásoknak, sőt, még emel is egy kicsit a képzeletbeli lécen. A csomagolás ismét gyönyörű: két tízinches bakelit, ezúttal kék színben pompázva, hagyományosan az előző rész megoldásait követve, háromszáz darabra limitálva, potom 75 dollár körüli áron.
A nyolc felvételt ezúttal is egy sztárcsapat szállítja: az olasz Dadub kettőse nyit, akiknek a januári Way To Moksha című ep-jét még mindig nem untuk meg. A páros otthonosan mozog az ambient világában is. Az Endless egy lassan hömpölygő tenger, a Refraction pedig egy eseménydúsabb, hangokban variáltabb, erős szintihullámokra épülő téma. A spanyol Silent Servant két munkája található a másik oldalon Luis Farfan beszédeivel. Nyers, ipari hangok találkoznak kolosszális zajokkal és drone-okkal. A Roll The Dice első zenéje egy kétperces szösszenet, ami sokat nem tesz hozzá az összeállításhoz, a Bad Tempered című folytatás versenyzongorára írt repetitív, már-már technoid billentyűütögetése viszont hibátlan. A zárást szintén egy olasz duó, a Plaster szállítja, és ezek a Stellate 2 csúcspontjai: mind a Udis, mind a Seber közel-keleti hangszerek mintáiból táplálkozik, sötét tónusok és baljós árnyak közepette, tökéletesen zárva a válogatást. (Négyötöd.)
