Talán kevesen hallottatok eddig arról a Tomáš Dvořák nevű cseh srácról, aki Floex néven megcsinálta 2011 egyik legjobb lemezét. Van benne neszes-csendes elektronika, ringató jazz, lassú de energikus tempó, gyönyörű képek, és olyan hangulat, hogy ennek a lemeznek a barázdái között akarok lakni. Olvass róla, hallgasd meg!
Főhősünk leginkább onnan lehet ismerős, hogy 2009-ben az év egyik legnagyobb hype termékének, a Machinarium nevű indie játéknak volt a zeneszerzője. A játék, amellett, hogy történetében élvezetes és hangulatában lebilincselő volt, nagyban erősítette az art game műfajt a művészi igényességű látványvilágával és nem mellesleg hollywoodi filmzene minőségű soundtrackjével. Én ettől kezdve követtem nyomon Tomáš Dvořák munkásságát, és idén az egyik legjobb hír volt, hogy a 2001-ben egy albumot már megélt Floex művésznevét egy új lemezzel éleszti fel. Azt mondja, a Machinarium hihetetlen fogadtatása erősítette meg hitét saját zenéjében, és az ott megkezdett elektronikus-akusztikus kísérletezést folytatta tovább a Zorya című új lemezen. Az eredményről csak a kritikai magasztalás műfajában tudok szólni, mert ilyen gyönyörű lelkű lemezt ritkán hall az ember.
Tomášról tudni érdemes, hogy prágai fiatalként egyszerre kezdett elektronikus és akusztikus zenével foglalkozni: miközben a klarinéton tanult játszani, a ’90-es évek második felének Warp és Ninja Tune kiadványain csiszolta hallását. Ezek a hatások pedig a mai napig meghatározzák munkásságát. Egyrészt a klarinét szerzeményeinek legkarakteresebb élő hangszere; másrészt elektronikájának finom, melankolikus fátyolai és utolsó neszekig kiszámolt ritmusképletei az ezredforduló előtti IDM világát idézik.
Nevezhetnénk akár Dvořák-receptnek is azt az IDM-be oltott klasszikus zenei hangszerelést, ahol a vezérfonalat a klarinét adja, de emellett feltűnik zongora, cselló és nagybőgő is. A klarinétot nem tudom elégszer hangsúlyozni, mert ez a hangszer ebben a zenei kontextusban újszerűnek és különlegesnek hat, teljesen emblematikus a zeneszerzőre nézve. Ráadásul képes több nyelven is beszélni vele, így egészen érdekes például mikor fúvóka nélkül játszik rajta, és szinte egy szordínós trombita hangja szólal meg. A kiegészítő hangszeres vendégzenészeken kívül énekesek is csatlakoznak egy-egy számhoz, de a fülünket ott is többnyire a zenei alap vezeti, aminek annyira erős, szuggesztív atmoszférája van, hogy képtelenség érzések nélkül elmenni mellette.
A hangulatok olyan képeket vetítenek mint egy erdő szívében nyíló tisztás közepéről nézett telihold, egy ázott éjszakában az ablakból szemlélt vihar, egy sokadik emeletről letekintés egy nagyváros örvénylő fényeire, vagy egy tompa csendbe burkolózó, nyitás előtti repülőtéri transzfer. Melankolikus képek ezek, de ez az álmos-borús világ hozzátartozik az album manifesztójához, amit a cím is sugall. A névadó Zorya ugyanis a szláv mitológiában egy védelmező istennő-hármasság, amely a világvégét elhozó kutyát őrzi, és a napistent szolgálja. Utóbbi kapcsán a Zorya első manifesztációja a reggeli csillag, aki kinyitja a napkirály palotájának kapuját, mikor a napkocsi elhajt; második az esti csillag, aki becsukja a kocsi visszatérte után a kaput; harmadik pedig az éjféli csillag, aki karjában tartja a haldokló napot, míg az újjá nem éled a következő reggel. Gyönyörű kép egy megdöbbentően szép lemezhez.
Floex Zorya című albuma szeptember 26-án jelenik meg a Minority Records gondozásában, majd limitált számban bakeliten is megjelenik november 4-én.
Tracklist:
- Ursa Major
- Casanova
- Blow Up
- Precious Creature (feat. James Rone)
- Forget-me-not
- Veronika’s Dream
- Perlin Noise
- Petr Parléř
- Nel Blu (feat. Musetta)
- Mecholup
- Zorya Polunochnaya
Borító:
