Mostanában, a Nike Football nagyívű reklámfilmjének (és itt tényleg ül a reklám-film szókapcsolat) köszönhetően új szárnyra kapott egy régi sláger. Akit esetleg érdekel, hogy milyen zene szól a háttérben, honnan jött ez, és hogyan fest az eredeti zenészek által manapság előadva, annak szól ez a rövid post.
1969-ben alakult az a Focus nevű holland prog rock banda, amely ’71-ben, a Moving Waves című albumára megírta a Hocus Pocus című tracket, amellyel Top 10-es slágerlistás helyezést értek el az Atlanti-óceán mindkét partján (legalábbis az USA-ban és Nagy-Britanniában biztos). A zenekarvezető, nem mellesleg klasszikus zenei képzettségű Thijs van Leer őrült orgánuma már akkor is megbabonázta a közönséget, aminek köszönhetően a ’70-es évek elején népszerűségük csúcsán ők voltak a kor talkshow per zenés műsor szenzációja. A frontember fuvola, ének és orgona játéka mellett egyébként egy hagyományos gitár-basszus-dob felállás adta a csapat maradék részét.
Az első alábbi videó 1973-ban készült, amelyen az album verziónál jóval gyorsabban tekerik a tempót. Az eredeti felvételből már a kiadás után nem sokkal készült egy felpörgetett verzió, amit a rádiók imádtak és rogyásig játszottak, de élőben rendszerint még ennél is intenzívebben adták elő a számot. Ehhez jönnek van Leer pofavágásai és a dobos Pierre van der Linden fészkelődő sebességéhsége – epikus darab.
Focus – Hocus Pocus (1973)
A számot azóta felhasználták egy szitkom végcíméhez (Saxondale), filmzenében (The Stoned Age), McDonald’s reklámban, és most legújabban a Nike Football videójában. A dalt feldolgozta a metál színtéren a Halloween, az Iron Maiden, a mainstream-klasszikus Vanessa-Mae, élőben turnézott vele a Foo Fighters, de a Red Hot Chilis Chad Smith is dobolta már egy emlékkoncerten.
A következő videó nagyjából húsz évvel készült az előző után, ahol a kor külsőre jól láthatóan fogott a tagokon (bár csak az orgonista és a dobos konkrétan ugyanaz). Elsőre, a hosszú klasszikus zenei felvezető miatt azt gondolhatnánk, hogy még a láthatónál is többet öregedtek az arcok, de ahogy beindul a tekerés (3:15), és elkezd az ember videó nézés közben a monitor előtt headbangelni, világossá válik, hogy lélekben még mindig ’73-at írnak, és a szívinfarktus fejük felett lebegő démona sem tudja leállítani őket. Ilyen legyen mindenki 60 évesen!
Focus – Hocus Pocus (2000-es évek eleje)