Minden drone zenekar atyja, a nagy Earth, ha ugyan nem is most tért vissza, de úgy tűnik újra elemében van. A tavalyi Hibernaculum jó volt a maga nemében, de közelébe sem ért a korai lemezek színvonalának. Idén új lemezzel jelentkeztek, de vajon az amerikai kultzenekar tudja-e magát tartani a rajongók magas elvárásaihoz?
Ugye az mostanra már mindenkinek egyértelműen feltűnt, hogy Dylan Carlson és csapata még csak meg sem próbálja megközelíteni a korai hangzásvilágot. Persze az Earth még Earth maradt, így a tempó továbbra sem közelíti meg még egy lassú ballada sebességét sem. A gitárok ezzel szemben már nem súlytanak le úgy mint régen, az orgona sem olyan vészjósló, mindezek tetejében Dylan barátnője dobol is – a letagadhatatlan country hatásokat pedig ne is említsük. Amolyan “nagyot fordult a világ amíg nem figyeltünk”-dolog ez, de akár az énekes-“frontember” megvilágosodásának is tekinthetjük, hiszen köztudott hogy az utóbbi pár évben drogproblémái voltak.
Earth – Tallahassee (a Pentastar albumról)
A Bees Made Honey In The Lion’s Skull egyáltalán nem mondható nehéz esetnek. Lassúnak lassú, vidámnak se épp a legvidámabb, de a maga környezetében kellemes. Éles szemléletváltás, hiszen Carlson-ék kivételesen nem ellenünk, hanem egy kicsit talán velünk is vannak. Nincsenek gyomorig hatoló gitárbúgások, vagy a pokol hetedik mélységét idéző basszusok. Az egész lemez egyfajta könnyed country-ba oltott jazz-rock produktumnak is felfogható, ahol a jazz nem öncélúságot jelent, hanem olyasmit amit anno délen kitalálták és a rock sem holmi majmok parádézása gitáron. Az újabban megszaporodott gitár-, és hammond-szólók szintén ezt az érzést csak erősítik. És ami a legfontosabb, a lassú ütemek ellenére sem üres a zene. Minden hangnak megvan a helye, és nincs hiányérzete az embernek. Pontosan, tudatosan játszanak. De valami mégis bánt. Az egész nyugati folk hullám hirtelen feltűnik, és akkor ők is hirtelen visszakanyarodnak. Nem, ezeket az embereket nem a pénz szimata kapta el. Talán csak kifogyott volna az ötlet? Mindenesetre bár nem túl bíztató jelnek veszem ezt, mégis ezzel van egyfajta jó érzésem is a jövőre nézve.
Ha a Thrones and Dominions maga volt az apokalipszis, akkor a The Bees… az apokalipszis átvészelése. Jó hallani az Earth-ről, ha csak csupán egy nagyon kellemes album erejéig is. Talán majd legközelebb, hiszen a visszatérés után az lesz a harmadik, a mindent eldöntő, akkor majd meglátjuk hogyan s miként tovább.
Linkek: