Például Komet néven kísérleti minimal/techno zenéket írt, Byetone-nal és Alva Notóval több évtizedre visszanyúló közös múltja van – de mára alighanem két dolog miatt ismerjük: a polgári nevével szerzett, techno, IDM, glitch, absztrakt és minimal elemekből összeálló albumaiért, valamint a Raster-Noton kiadóban betöltött társalapító szerepéért (zenetörténetet kutatóknak érdekes információ lehet, hogy ez eredetileg két kiadó volt – Rastermusik és Noton (Archiv für Ton und Nichtton) – majd 3 év után, 1999-ben egyesítették őket).

Bretschneider aktivitása mostanra sem hagyott alább, a 2010-es Exp című audió/videó albuma, valamint a rákövetkező évben a Shitkatapultnál megjelent technósabb összeállítása, a Komet is kiváló munkák voltak, így amikor az ember meghallja idén, hogy nemsokára újabb lemez várható tőle, nem az az érzés fogja el, hogy valami kiégett szerző eltévedt összeállítására számíthat. S ennél is jobb, hogy a Super.Trigger valóban nem okoz csalódást: a szűk háromnegyedórás felhozatal hamisítatlan Raster-Noton-hangzással tár elénk tíz felvételt, amik az agyasabb ritmikájuk mellett sokat reflektálnak például a korai német electróra (a Pink.Thrill alighanem ennek a csúcspontja), és meglepő módon a technósabb kanyarok mellett vannak hiphopos (Super.Trigger, Black.Out) és rockos kitekintései is (Over.Load).

Az albumról túlzás lenne azt állítani, hogy rendkívül progresszív, de ez nem baj: a Raster-Noton jól ismert, mondhatni már klasszikus stíluselemeiből építkezik, hibát nem engedve. Bretschneider lassan húsz éve figyeli kiadója alakulását, s ahogy az általában lenni szokott sok alapítónál, ő rá is hatással vannak a csapattársak munkái. Emiatt a Super.Trigger jól tükrözi, hogy miről szól a Raster-Noton, milyen stílusok és hangzásvilágok különböző dimenziói találhatóak meg a katalógus bővebb tanulmányozása során. Kellemes lemez, hatásosan emlékeztetve minket arra, hogy az elektronikus zene első szélesebb alkotó-generációja lassan eléri korban a hatodik ikszet, de ennek nem kell akadálynak lennie jó zenék írása szempontjából.

Frank Bretschneider – Super.Trigger