A kanadai Daniel Gardner mindig is egy magának való ember volt, és ez jelentősen érződött a Frivolous néven szerzett zenéin is. A 2000-es években rengeteg bakelitje jelent meg, amiken zömmel a house mélyebb és technósabb területein kalandozott (de belekóstolt a minimalba is, amikor éppen divatos lett). Talán meglepő, hogy ezen kiadványok közül soha nem lett egy szám se igazán emlékezetes, ugyanakkor a szerző két eddigi nagylemeze, a 2004-es Somewhere In The Suburbs és a 2007-es Midnight Black Indulgence a műfaj jól elrejtett gyöngyszemei közé tartozik. Míg sokan pont a rövidebb formátumot ragadják meg ahhoz, hogy új dolgok kipróbálásával kísérletezzenek, addig Gardner az albumain tette mindezt, kiváló eredménnyel. A Somewhere In The Suburbs stílusilag nehezen behatárolható szerkezetei, illetve a Midnight Black Indulgence jazzes részei még ma is brilliánsnak tűnnek, az utóbbi kiadvány ráadásul megkapta azt az elismerést, hogy a ~scape kiadón jelenhetett meg, ami akkortájt épp Jan Jelinek és Deadbeat mesterműveivel élte második reneszánszát.

Egészen 2011-ig kellett várni arra, hogy ismét új Frivolous-albumot foghassunk a kezünkben. Gardner az elmúlt három évben szinte teljesen eltűnt, állítólagos elmondása szerint nem jött be neki Berlin, és ez elég rosszul érintette az alkotói oldalát. A hivatalos sajtóanyag szerint a Meteorologyt a Csendes-óceán egyik kis szigetén írta. A lemezen található tizenegy szám valamivel hosszabb egy óránál, és a művész hagyományos zenei oldalát képviseli, noha ezúttal minden egyes tételben van valami különleges, vagy éppen egzotikus. Az egyik pillanatban a Meteorologynak otthont adó sziget állatvilágának gyönyörű hangjai, illetve természeti zajai fedezhetőek fel apró hangmintákba bújtatva (One Final Solstice…, Red Tide, stb.), máskor pedig az Orosz Keringőt hallhatjuk valamelyest felgyorsítva, mint az Ostalgia (Грибоедов вальс) című számban, de nem riad vissza Gardner más népi témától sem, elég meghallgatni a Sérénade Des Excentriques énekét. Ezek mellett az elektronikus zenei gyökerei is felfedezhetőek pár tudományos fantasztikus darabban (Lunar Phaser).

A végeredmény ennek megfelelően egy olyan album, amivel meg kell küzdeni. Minden aprócska részletének felfedezéséhez sok türelmes hallgatást igényel, ráadásul a számok felépítése olyannyira szolid, hogy sokszor komoly figyelemre van szükség. Emiatt a Meteorology semmiképp sem a kezdők house lemeze, és csak nehezíti a dolgát, hogy különösebben nagy partislágerrel sem rendelkezik. Gardner sok esetben túl sokat bíz a hallgató képzeletvilágára, ami egy olyan sokat hallott veteránnak, mint én, jó dolog lehet, de így a stílussal csak felületesen ismerkedőknek rengeteg szépség rejtve maradhat. Vagyis: nincs változás a Frivolous-életműben. A Meteorology pont olyan, mint az első kettő album, és minden bizonnyal úgy fogják elfelejteni rövid időn belül, mint az elődeit. Pedig nem rossz, csak egyszerűen félénk. Úgy tűnik Gardner nem akarja, hogy tudomást vegyen róla a világ – s amíg ez neki így rendben van, addig én sem fogok haragudni rá.

Frivolous – Meteorology album teaser

Tracklist:

1. One Final Solstice…
2. Allen Town Jail
3. Cryin’
4. Back Into The Deep
5. Rising…
6. Red Tide
7. Lunar Phaser
8. Cinemascopique
9. Ostalgia (Грибоедов вальс)
10. Sérénade Des Excentriques
11. Wasting Time

Borító: