Különleges helyet foglal el a Killers az életemben. Közel egy időben kezdtem el az indie iránt érdeklődni és jött ki a mindent vivő Hot Fuss albuma a nevadai négyesnek. Mondanom sem kell, akkor engem is megszédített némiképp a Killers-láz, szóval állíthatom, hogy berobbanásuktól fogva ismerem a csapatot. Láttam az arénákba vezető nagy sikert, és láttam azt is, mikor egy gyengébb második album (Sam’s Town) után evidens volt túlzóan fikázni az egykoron volt hősöket. Ha nem is a mindent eldöntő igazságtétel ideje jött el a Sawdust megjelenésével, egy biztos: ennek segítségével könnyebb megítélni, hogy a trendi fiúzenekarok gitárközpontú utódjaként, vagy egy önmagára adó, célokkal rendelkező zenekarként kell tekintenünk Brandon Flowersékre.
Érdekes feladat egy Sawdust-hoz hasonló ritkaságokat és különlegességeket tartalmazó dalgyűjteményt pontozni és/vagy álláspontot foglalni vele kapcsolatban. Tulajdonképpen miről is kéne véleményt alkotnia az egyszeri kritikusnak? Albumként nem értékelhető, hiszen nem önálló anyag. Ráadásul az ehhez hasonló cuccokban az életmű korábbi darabjai köszönnek vissza akár mint maxikról kiemelt, már sokak által ismert számok, vagy a slágerek ismeretlen, esetleg kevéssé elérhető feldolgozásai/remixei. Ugyanakkor önálló lemezként is nehézkes véleményt mondani róla. Még egy olyan, nem túl bonyolult lelkivilágúak számára is érthető zenét prezentáló banda, mint a Killers is annyi különböző hangvételű és stílusú dalt sűrített gyűjteményébe, hogy a jó öreg lineáris “első számtól az utolsóig” típusú hallgatás sem nyújt igazi megoldást. 75 percen keresztül csak tolják és tolják a vegasi srácok; nincs olyan ember a legelvetemültebb rajongókon kívül, aki ki ne lőné az anyagot a hatvanadik perc környékén akut fejzsongás fennállása miatt.
Nem értékelhetetlen a Sawdust, vagy intézhető el annyival, hogy akinek bejön a Killers, annak ez a kiadvány is belopja magát a szívébe, aki meg utálja, az csak újabb lehetőséget kapott az önigazolásra. Sőt, ezzel az anyaggal alakítható ki igazán egy teljes kép arról, mennyire vehető komolyan ez a négyes. Mindig is volt egyfajta kétirányúság bennük, ami ezúttal realizálható csak igazán. Nyitószámnak Brandon Flowers–Lou Reed duett, majd az ikonikus Joy Division nem kevésbé jelentős Shadowplay-je a Killers – véleményem szerint megszerethetetlenül borzasztó és emiatt blaszfémikus – feldolgozásában; a némiképp a U2 slágereire hajazó, Pókember-filmzenés Move Away, de ide sorolható az Under The Gun és a All The Pretty Faces is. Erről a oldalról úgy tűnhet, hogy egy ingadozó, de alapjában véve minőségi zenekarről van szó, pláne, ha hozzávesszük a nagylemezeket is.
The Killers feat. Lou Reed – Tranquilize
Ami kiteljesíti a képet, az a Sawdust maradék 50-60 százaléka. Itt mutatkozik meg, miért is lehet teljes joggal rühellni Flowerséket. Unalmas, pózer, nevetséges szövegekkel operáló kocsmadalok, csak kiragadva párat, a Who Let You Go?, a Glamorous Indie Rock & Roll, a Ballad of Micheal Valentine annyira jellegtelen baromság, hogy már akkor be kellett volna darálni a szalagokat, amikor először rögzítésre kerültek, nemhogy stúdióba vinni. A dühöngés garantált, pláne akkor, ha sokadszorra se jut el az ember a lemez végére, és (félredobva a cuccot) egy év múlva szólnak neki, hogy a legutolsó track egy valódi, hamisítatlan igazgyöngy; amely alig meglepően csak részben Killers-anyag – a Mr. Brightside az ezúttal Jacques Lu Cont néven futó Stuart Price Thin White Duke remixe. Közel kilenc perc tiszta gyönyör, egy amúgy is kiváló számot még magasabb szintre helyező feldolgozás.
S akkor hozzávehetjük még a két albumot (Hot Fuss, Sam’s Town) a Sawdust mellé, és tulajdonképpen ki is alakulhat egy nagyjából helyes meglátás erről a milliós eladásokat összehozó csapatról: néha komolynak és intelligensnek tűnő, de valójában vérlaza és hótegyszerű gyerekek Amerika naposabb oldaláról. Akik egész szép szalonzenekarrá és poszt-fiúbandává nőhetik ki magukat, ha nem készítenek egy olyan lemezt jövőre, amit büszkén tehetnek le – nemcsak rajongóik asztalára.
The Killers – Shadowplay (Anton Corbijn Control című filmjének egyik betétdala)
Linkek:
- The Killers @ home
- The Killers @ MySpace (hallgatnivaló!)
- The Killers @ last.fm (hallgatnivaló!)