Érdekes témát fogtunk nemrég, ugyanis felbukkant a Kultblog látómezejében a veszprémi EMBERGEP csapat, akik lázadó techno droidokként hintettek kapós dallamokat a fülesünkbe. Gyorsan kérdőre is vontuk az egyik oszlopos tagot, tefnerket (Tefner Krisztián), hogy meséljen kicsit magukról. Megtudtuk, hogy az igazi hangok a hardverből jönnek, csináltak már magazint és videójátékot is, és hogy a zenének tér kell – ezért szerveznek bulikat mezőre. Na, meg hoztunk hallgatnivalót is!
Kultblog: Mióta először láttam az EMBERGEP weboldalát, az a prekoncepció él bennem, hogy ez egy experimental-noise társaság. Mennyire igaz ez?
tefnerk: 33%-ban stimmel, de ennél jóval szélesebb a skála.
Hány emberből áll a csapat?
2000-ben kezdtük az EMBERGEP-et, a csapat összetétele azóta szinte ötletenként, projektenként változik. Öt emberrel indult, de a magja az egésznek kettő ember, az átlagos aktuális létszám pedig 3-8 között mozog.
Mire jött össze eredetileg az az öt ember, mit akartatok csinálni?
Első lépésben partyt akartunk szervezni, masszív, igazi technoid, elektronikus őrületet, tökéletes designnal. A buliszervezés néhány év kihagyással 2000-től máig megy. Második lépésben csináltunk hozzá egy ingyenes magazint, ez 2001 és 2003 között futott. A harmadik volt mindehhez a web, akkoriban nagyon súlyos 3D-s, flashes site-okat raktunk össze, de az online jelenlét persze most is megvan. Közben 2004-ben csináltunk egy CD kiadványt is. Alapvetően minden magától jött, elkezdtük csinálni, rengeteg ötletünk volt és minden területbe bele akartunk nyúlni, hogy egy totális élményt tudjunk átadni hanggal és képpel együtt.
Mind veszprémiek vagytok, ez egy lokál kollektíva?
Eredetileg Veszprém volt a központ, aztán szélesedett. A közönség pedig már az első magazintól országos lett. Mostmár országhatárokon is átnyúl a csapat összetétele. Legutóbbi projektünk a Spacework játék volt, amibe például egy Dubaiban és egy Berlinben élő ismerősünk is bedolgozott. [A Spacework játékról most bővebben nem beszélgetünk, de hamarosan erről külön cikket olvashattok majd a Kultblogon. – a szerk.]
Gyakran elhangzik tőled a “technoid” kifejezés. Gondolsz ilyenkor konkrétan technóra, vagy csak a futurizmusra utalsz?
A techno nálunk mindkettőt jelenti. Futurizmus, gépesített társadalom, fejlett jövő stb. És techno, mint zene – de ez alatt is vegyesen értek olyanokat mint techno, minimal techno, techstep, drum and bass, acid, noise, experimental, 8bit, hardbass, hardcore, speedcore stb. Mindent, ami géppel készül és gépi felfogású. Technoidok alatt pedig magukat az ilyen beállítottságú arcokat értjük, akik szintén így gondolkoznak, ilyen dolgokat hoznak létre.
Partykat is veszprémi fókusszal szerveztek?
Veszprém és környéke többniyre. És két partyt kivéve mindig lakott területen kívül, erdőn, mezőn, elhagyott ipari területen vagy katonai lőtéren voltunk. Bejönnek az ipari helyszínek és a tér. Kell, hogy legyen bőven hely körülötted – oldalra, felfelé, mindenhogyan.
Apropó, ipari. Érdekes, hogy ezt most mondod először, pedig a technoid felfogásból én többször vagyok olyan asszociációs láncon, ami a cyberpunkot és az industrialt is érinti.
Én akarhányszor belefutok a cyberpunk kifejezésbe, mindig mást látok: egyszer ipari metált, máskor műanyag ruhás punkokat gépekkel. Nyilván ebből az utóbbi az, ami még érdekes lehet. Az ipari metál viszont nem igazan mozgat.
Mesélj egy kicsit a magazinotokról!
A magazinunk 600-800 példányban jelent meg negyedévente, 20-24 oldal terjedelemben. Ingyenes volt, és a terjesztés is amolyan start-up módon zajlott: haverok vitték szét városokba, ahova utaztak, vagy egy buli alkalmával mentek, és előtte ledobták lemezboltokba. Olyan célja a magazinnak nem volt, hogy zenéről okoskodjunk, vagy party beszámolók legyenek benne. Ehelyett olyan témák voltak benne mint technológiai design, jövő társadalom, automatizált jövőkép, rengeteg ötlet erre nézve – ez volt úgy a negyede. A többi része pedig design és random szavak, feliratok, mint robots, tech revolution, future, be yourself, do what you want stb. Szóval egy erőteljes technoid designer magazint képzelj el.
Mindezt saját zsebből finanszíroztátok?
Így van. Sokan furcsán is néztek, de ez tök mindegy. Valaki kocsit vagy motort vesz, mi meg ezt építettük. Ez a felfogás tart a mai napig, és még nem is lesz vége egyhamar. Ahogy annak idején írtuk: mi az EMBERGEP-et minimum 40 évre terveztük.
Említetted, hogy kiadtatok egy lemezt is. Azon mi volt?
Mi a partykon többnyire live actezni szoktunk, nem dj-zni. Így 2004-ben úgy döntöttünk, összerakunk egy saját trackekből álló anyagot cd-re. A sokszorosítást tekintve igazi gyöngyszem volt, a maga 150 darabja ellenére nyomdában készült a borító és a korong felülete is.
Zenekészítésben mi a filozófia, mi határozza meg a stílusotok?
Leginkább az energia, és hogy mi nem szoftverekkel dolgozunk (max. finomítás, masterelés, vágás), amúgy hardverekkel generálunk mindent. Abba a csoportba tartozunk, akik vallják, hogy sokkal masszívabb a mai napig a hangzása a hardvereknek mint a szoftvereknek. Plusz élőben nem is szabad szoftverrel bohóckodni.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki mondjuk egy Abletonos live actet szeretne csinálni egy bulitokon, azt nem is engednétek be?
Így van. Fellépőként szoftverrel csak dj lehet. Mondjuk jó esetben a dj is hardware-rel nyomja.
Magyar viszonylatban emlékszel olyan bulira, ahol ezt a filozófiát kellő minőségben adták?
Hát, itthon rengeteget próbálkoztunk, sok partyt megnéztünk, de nem volt egy olyan sem, ami tökéletes lett volna. Két esemény volt hozzá közel, ezek úgy 80%-ban hozták a maximumot. Az egyik egy kb. 2003-as frankhegyi buli volt, a masik az az Ultrahang Fesztivál, amikor KK Null és a Mouse on Mars is fellépett. De amik minket motiváltak és mozgattak, azok mindig inkább külföldiek voltak, többnyire a berlini német vonal és Detroit. Amúgy az a bajom a hazai cuccokkal, hogy elveszti a lényeget, mert gyakran nem a hangra figyelnek, ahogy elhagyja a hangfalat, hanem elkezdenek neki úgymond tartalmat adni, művészkednek, és itt meg is hal a dolog.
Erről a “nem a hangra figyelnek, ahogy elhagyja a hangfalat” dologról mesélnél bővebben?
Mi úgy allunk ehhez a techno cucchoz, hogy a hang minősége iszonyat fontos. De nem is jól fogalmazok, mert nem a digitális minőségére gondolok, meg hogy szépen legyen kikeverve, meg hi-end legyen, hanem az a lényeg, hogy miből jön ki, min szólal meg és milyen hangerővel. Tehát ne csak az agyadig jusson el, hanem az egész tested zúgjon tőle. Ehhez rendes technika és megfelelő teljesítmény kell. Ha pedig ez adott, akkor ott már fontos, hogy ne szoftverből jöjjön a zene. Amikor viszont ez nem adott, akkor érzed azt, hogy érdekes, de hiányzik valami plusz. Itt indul a művészkédes, meg a felesleges dolgok belepakolása. Mindez aheyett történik, hogy a minőségbe fektetnének bele.
Vagyis többet ér egy jól szóló monoton, egyszerű alap, aminek ereje van, mint egy kimunkált IDM, ami halkan neszel?
Így van! Bőven elég egyetlen monoton kick (lásd németek), ha képes úgy megszólalni minden más felesleges sáv nélkül, hogy azt teljesnek érzed. Ennek nyilván rengeteg módja van, hogy elérd (minimális effektek, szűrők stb.), de a lényeg, hogy amin megszólal, az erre legyen kitalálva, hogy tisztességesen tudja leadni az adott hangot vagy zajt. Ezzel nem azt állítom, hogy csak hangosan tud jól működni egy zene, hanem hogy a minőség elengedhetetlen. Mindez partyn hatványozottan igaz, hiszen ott rögtön kijön minden hiba, ami a hallgatókban nem tudatosodik, csak azt érzik, hogy lapos, amit hallanak.
Mondj öt nevet (előadó, csapat, egyéb), akik a legnagyobb hatással voltak rád életed során!
Ezt a kérdést nem szeretem, de ha nagyon muszáj: Kraftwerk, Aux 88, DJ Hell, Plastikman és a Tresor (a klub és a kiadó is).
Ha filmek hangulatával kellene azonosítanod egy bulitok atmoszféráját, milyen filmekhez kötnéd?
2001: A Space Odyssey, Tron (az 1982-es) és… Egy harmadikon gondolkozok, de annak valami viccesnek kellene lennie, mint egy laza EMBERGEP Weekend. Legyen a Back to the Future 2.
Ha felkeltette az érdeklődésed a csapat, ne hagyd ki a július 2-án megrendezésre kerülő Embergép Weekend 2011 buli ajánlóját sem: