Graham Dowdall szokásához híven ismét egyszerre próbál rácsodálkozni és beleborzongani az univerzum rejtélyes szépségébe. Ha a hallgatónak még nem lett volna szerencséje az IDM és az ambient eme különös elegyéhez, akár élvezheti is a Biophiliát.
… arra viszont sajnos nagyobb esély van, hogy a legtöbben már ismerik ezt a képletet, mely a kilencvenes évek második fele óta meghatározó színfoltját képviseli az elektronikus zenének. Aphex Twin, Arovane, Autechre, Murcof – különböző kézjegyekkel ugyan, de mind ezt az irányzatot képviselik, sőt a Near the Parenthesist, az Another Electronic Musiciant vagy épp a Vataff Projectet mint újoncokat is érdemes a többiek között említeni. És még nagyon sok mást is megnevezhetnénk, így is egyértelmű azonban, hogy az IDM-ambient-kombó már jó néhány előadót kitermelt magának.
Dowdallnak tehát fel volt és van adva a lecke, ha maradandó dolgokat akar létrehozni. Az, hogy az első űrutazótól kölcsönözte a művésznevét, valószínűleg inkább átok, mint előny – egyszerűen túl magas labda, amelyet Dowdall még egyszer sem tudott lecsapni. A Gagarin 1994 óta létezik, és sajnos kezdettől fogva szinte egyformán érdektelen zenékkel áldja meg a népszerű műfaji hibrid egyébként is termékeny piacát. A 2006-os Ard Nev című munkájára ugyan felfigyelt a limitált kiadványokkal dolgozó U-Cover kiadó, ettől eltekintve viszont lemezeit szinte teljes közöny övezi mindmáig. Túlontúl egyszerű lenne legyintve azt mondani, hogy jogosan. Ahogy a korábbi albumokon, úgy a Biophilián is vannak olyan pillanatok, amelyek valóban megigézik a hallgatót. A Third Rail című szám például magasan kiemelkedik a többi közül, pedig különösebben nem is hat az újdonság erejével. Keményen pattogó alapokat hosszú, hullámzó loopok vesznek körül, a háttérben tompa dallamfoszlány. Ennyi. Mégis működik. És működik az ezt követő, fájdalomcsillapítóként működő Galanthus is, mely fékezni igyekszik a Third Rail hevét, és mikroszkopikus hangokkal népesíti be az egyenletesen hömpölygő alapot. Idáig viszont nem is olyan könnyű eljutni, ahogyan továbbmenni sem. A KEDR – több más tétellel együtt – jócskán az élvezhetőség és az elviselhetőség határán túlra mutat, és szinte még a hardcore IDM-kockák fülét is kikezdi.
A Biophiliából, ahogyan a korábbi Gagarin-munkákból is, elsősorban az egyediség hiányzik, pedig ennek lehetősége megcsillan időnként a lemez során. A már említett Third Railben a Matt Hillierre (Ishq) jellemző, lebegő absztrakt ambient találkozik az Autechre-féle finomabb glitchcsel. A Last Child In The Woods trances-es szintetizátorfutama mintha csak az Alpha Wave Movementtől kölcsönözné a taktusokat. A Galathus részletgazdagsága a skandináv ambient sajátos ízvilágát idézi. Vannak lehetőségek a Biophiliában, ha más nem is, a már meglévő kézjegyek újszerű, sajátos ötvözése. De legtöbbször mégis inkább jellegtelen és unalmas túlragozását halljuk a már korábban is sokat ragozott műfaji irányzatnak.
Gagarin – Biophilia ízelítő
Tracklist:
- Propyat
- 3ka-3
- Dunnock
- Wanderlust
- Third Rail
- Gaalanthus
- KEDR
- Last child in the woods
- Carbon flux
- Chalybeate
- Dopplar
Borító:
