Egészen elképesztő volt az az a többszöri ováció, ami Gold Panda legutóbbi lemeze, a Lucky Shiner slágerszámait követte az A38-on péntek este, noha az előzetes jelekből és a Mount Kimbie elmaradása miatti dohogásból kicsit úgy tűnt, ez a buli el is halhat Kai Campos és Dominic Maker nélkül. Hát, erről szó se volt: mostanában valahogy kevés olyan A38-as koncerten voltam, ahova 11-es kezdéssel éjfélkor érkezve már kellemes félház fogadott volna, és Gold Panda háromnegyed 2-es kezdése előtt nem sokkal már könyékkel is dolgoznom kellett az italpulthoz jutásért. Mindenesetre örömteli volt látni, hogy egy ilyen viszonylag kevésbé hype-olt, de nagyon közönségbarát zenét játszó névvel is lehet hajót telíteni, és az este további részében már fel se merült igazán, hogy hiányzik-e vagy sem az angol duó.

Az viszont akármennyire is érthető szervezési gyakorlat, továbbra sem nyerő, hogy fél 2-2 előtt nem nagyon kezd főfellépő, és ez egyáltalán nem c0p ellen szól, aki nagyon kellemesen vezette a közönséget a gyarapodás felé; már az ő szettje alatt többen táncoltak – techno, dubtechno és természetesen dubstep volt a vezérfonal, egyszer felkerült valamilyen grime is, amiből én bőven elfogadtam volna még több dózissal, de tényleg csak rövid elkalandozás volt.

c0p felvezetése mindenesetre – még ha jobban is integrálódott volna az estébe, ha egy Kimbie jön utána – jól megmutatta, milyen az, ha egy dj jól kever, mert ezt Gold Panda szettjében nem nagyon ismerhettük fel. A rövid introt követő Vanilla Minus nyitánya és a második You közötti átkeverés szerintem kifejezetten gagyira sikeredett, és később is csak a “korrekt, de nem túl ötletes” szintig normalizálódott a helyzet. Kicsit az lehetett az ember érzése, hogy túlnőtte magát a produkció a hirtelen siker hatására, és hiába a kellemes vetítés, hiába a “Natural Born Hipster” márkájú kapucnis pulcsijában lelkesen bólogató és ugráló Derwin Panda, azért sokkal többet is ki lehetne hozni ebből az egészből.

A negatívumokkal kezdtem, de összességében mégis egy nagyon kellemes péntek esteként fogok erre a napra emlékezni – mert ami elhangzott, az kitűnően működött. Még azt is inkább előnyként jegyzem meg, hogy körülbelül 60-70 perc lehetett a teljes idő, míg Gold Panda játszott, mert ez a produkció jelen formájában ilyen hosszúságban tudott ütni. A Lucky Shiner legjobb számait – a már említett Vanilla Minus és You, a Snow & Taxis, a Marriage illetve a személyes kedvenc Same Dream China – kitörő örömmel fogadta az egész hajó, és ez a vidámság szerintem mindenkire kicsit átragadt, és a vidám, pattogós ütemeknek köszönhetően bátran mozdultak a testek. Aki egy kicsit többet várt, mint egy Gold Panda által megmentett estét, amiben a főhős a minimumnál kicsit többel kápráztatja el, az vélhetően hiányérzettel a lelkében távozott – de pár éven belül szerintem egy fellépőként sokkal érettebb Derwin Pandát fogunk majd viszontlátni, ha egy újabb turné keretében erre jár. Reménykedjünk benne.

(Külön köszönet a stafétabotot átvevő Fine Cut Bodiesnak a Gil Scott-Heron: NY is Killing Me remixért!)