A németeknél néha jön egy-egy ilyen dallam, ami ki tudja, honnan bukkan elő, és úgy beleszakad a fülembe, mintha a napi mantra lenne. Soha nem aktuális megjelenésekről van szó, sokkal inkább azok a fajta homlokra csapások ezek, hogy “és erről eddig én miért nem tudtam?!”. Lehet, hogy Németországban az x-generáció napi szinten gyártja az ilyen nintendo soundot elektróval megdöngölő popslágereket, csak a világ erről lemarad? Vagy csak én? Na, hosszú lesz a lead. Grossstadtgefluester! Erről beszélek.
Mint mondtam, ezek a fajta fejfelkapások nem annyira aktuális dolgok kapcsán jönnek, úgyhogy valójában nem teljesen new shitről van szó, csak én fedeztem fel már megint a spanyol viaszt. A Grossstadtgefluester egy évek során formálódó, végül 2003-ban alakot öltő dolog, amit egy csaj és egy srác rak össze. Ők az electroclash bulik fülledt gruppenszexein nevelkedett Jen Bender, és a cigifüstben stúdiójában a basszusokat a fejére húzó Raphael Schalz. Ketten összerakták azt a két különböző világot, ahonnan jöttek, majd az egészet a tisztelt közönség arcába vágták – hogy üssön.
Mielőtt még agyonhype-olnám a duót, azért azt tisztázzuk, hogy amit letesznek az asztalra nem egy Fischerspooner, és talán nem is ez a célja. Az alapként a clasht lehet értelmezni, az tiszta sor, de amolyan németesen megolvasztják, alaposan megtöltik mainstream poppal, és rászórnak még egy rakás fülbe ragadós videójátékhangot. A végtermék amolyan so-so, alkalmanként kicsit leülős, egy-két szám megúszós, de azokért a gyöngyszemekért, amik csapnak – megéri!
Grossstadtgefluester – Ich Muss Gar Nix
A formáció egyébként nekem a most szeptember végén kiadott Extended Electronics válogatás második részén jött szembe, amelyen az Ich Muss Gar Nix egy megnyújtott verziója szerepel (stílszerűen közvetlenül egy Ladytron track után). Na, ez kapásból kiverte a biztosítékot. Kábé az ötödik újrahallgatás után kaptam észbe, és kezdtem gyorsan utánakeresni, hogy kikről is van szó. Aztán leesett egy lemez, bizonyos Muss Laut Sein, ami az amazon.de szerint tavaly májusban került a boltokba. A nagylemez pedig megéri a pénzét, legalábbis ha fasza poppos elektrót akarsz, akkor mindenképp. Kötni maximum úgy tudnám, hogy képzeld el a Wir Sind Helden-féle Guten Tag-ot kevesebb gitárral és több basszussal és elektronikával.
Szóval ez eddig mind kurva jó, de van azért némi bukta a dologban, méghozzá az élő fellépés. Ennek a stílusnak, amit az arcok képviselnek, van egy olyan hátulütője, hogy ha nem vagy hiteles élőben, akkor az egész elúszott. Persze ez általánosan igaz, de az ilyen dögös formát vagy épp művésziesen giccses kiállást eredetiben hozni csak úgy lehet, ahogy egy Chicks On Speed, vagy sehogy. Hogy ez vajon megy-e a Grossstadtgefluesternek? Majd ha egyszer itt járnak, megtudjuk.
Linkek: