Röviden szólva: a Kills új albuma meglepett. Eléggé. Távoli emlékeimben egy angolságában amerikai, amerikaiságában angol feelingű banda élt, talán két hajszállal az érdekességi határvonal felett, két egész korrekt, de összeségében kihagyható lemezzel. Bár a 2005-ös No Wow mellett talán kár volt ennyire csöndben elmenni – így utólag magyarázatot nyújthat arra, hogy miért kap az arcába a Midnight Boom elején olyan indusztriális hangzásokat, hogy még Trent Reznor is csak elvigyorodna. S ez még csak a kezdet.
Bár nem szerettem különösebben a Year Zero-t, sőt, de általában véve bírtam Trent Reznor és a Nine Inch Nails életművét. Nos, úgy tűnik, Alison “VV” Mosshart és Jamie “Hotel” Hince is hasonlóan érezhet. Reznor zenekarának legutóbbi nagylemezével tucatnyi bajom volt – sterilség, hangzás, témák, az egész albumban igazán csak a körítés jött be -, ezzel szemben, ha a Kills nem is vált posztindusztriális rockbandává, de a Midnight Boomon nagyon ügyesen olvasztottak be stílusokat a már régóta kifulladt garázsrockba.
The Kills – U.R.A Fever
A U.R.A Fever és a Cheap and Cheerful kihasználják a meglepetés erejét – bedobnak mindent az elején, hogy teljes legyen az attak. A Primal Scream 2002-es Evil Heat albuma jutott még az eszembe, az nyitott ilyen kemény, napégette elektronikus rockkal. Utóbbi lemez már tízpontos klasszikus, és a Midnight Boom is halad tovább a Hall of Fame irányába, kifacsarja kegyetlen és minimalista, ezzel együtt mocskosul kiakadt hangulatú Tape Songját. További okos, átgondolt garázsrock (helló, oximoron) számokkal húzzák az időt, hogy egy elszállós, rágyújtós Black Balloon végleg betegye a kaput. Gyönyör. Tulajdonképpen mindegy, mi is jön ezután, nem?
Hát, azért talán nem annyira, Alison. Egy harminckét perces album utolsó négy-öt száma már a levezetésről szól? Na nem már, ne itt szúrjátok már el. Pedig ez a helyzet. A M.E.X.I.C.O és a Sour Cherry még valamennyire a helyén van, bár ezeknek is akkor lenne igazán értelmük, ha még jönne valami gyomormérgezően gyönyörű, amiben már volt részünk az album során. Egyszerűen elfogynak a jó témák, mi meg csupán egy fekete könnycseppet morzsolhatunk a Goodnight Bad Morning után. Négyes, jópárszor aláhúzva, mérgesen, mert ennél sokkal jobbat szerettem volna adni.
