Talán jól sejtem, hogy nem voltam egyedül azzal az érzéssel az elmúlt péntek este, hogy ha zenéről van szó, bizonyos helyzetekben nem lehet kompromisszumot vállalni. Ha egy stílusában egyértelműen kultikus és egész karrierje során meghatározó szerepet betöltő fazon ellátogat hozzánk, akkor teljesen mindegy, hogy hányszor és mit sikerült korábban hallgatni tőle. Carl Craig a válasz arra, hogy miért nem lehet és szabad általános minőségi különbséget tenni elektronikus és hangszeres zene között.
Üres és elcsépelt, de techno party tényleg nem kezdődik éjfél előtt. Mi túl jóhiszeműek voltunk, és a bárpult hathatós segítségére is szükség volt, hogy türelemmel kivárjuk Craig mester érkezését, a várakozás talán bosszantóan hosszúra is nyúlt. Igaz, mire megérkezett, az eleinte pár tucat lézengőből számottevő tömeg lett, ritkán tapasztalt egységesség, jó hangulat, tisztára, mint az anyaméhben – talán túl pacifista hangulatba is sikerült süppednünk.
Carl pedig abszolút partnernek mutatkozott ennek a hangulatnak a megteremtésében. A szintén jelenlévő Flynn kolléga nyilatkozta azt még a legutóbbi, Sessions című albumról, hogy nem lehet igazából kritikát írni róla, mert annyira kibaszottul tökéletes. Felesleges bármi ajnározás – erről a koncertről pedig én nem tudok semmi érdemlegeset írni. Fület gyönyörködtető zenék mentek bemelegítésként, a vizuál is passzolt, ahogy kell, Carl Craig pedig kitöltött magának egy kis vodka-almát kábé fél 1 körül, odaállt a munkaeszközeihez, és tolta a határok nélküli elektronikus zene magasiskoláját, mi meg jól szórakoztunk, és ezt fogjuk emlegetni egy darabig az ismerősöknek. Nem maradtunk a végéig, de állítólag pirkadatig tolta – még egy bizonyíték, hogy neki ez az ÉLETE. Gyönyörű.
Linkek: