A második nap volt Hegyalján a pihenőnap. Kevés koncert érdekelt, viszont cserébe volt időm Tokajban lófrálni. Beljebb kattintva vár pár szó a Szepultúráról, a Bëlgáról, és megosztom veletek, hogy hol érdemes kajálni, ha már unjátok a fesztivál területén kapható hotdog+pizza kombót, no meg, hogy hova jó menni, ha duhajkodás és borivás a terv.
Kezdjük a napot az elején, az ébredésénél. Ha sátorral vagytok, és nem találtatok árnyékos helyet, 8 körül fel fogtok ébredni, mert dög meleg lesz a sátorban. A reggeli zuhany-vécé túra bevégeztével már 10 körül fog járni, és rájössz, hogy baromi éhes vagy. Tokaj azért is jó hely, mert egy ezresből teljesen tele tudod magad tömni, ráadásul finom kajával. A személyes kedvenc helyem a fesztiválról kifele, a híd után balra fordulva, kb. 500 méterre található. A Gólyafészek nevű gyorskajálda melletti bódéra gondolok egész pontosan, ahol 550 forintért egy olyan hamburgert adnak a kezedbe, amitől estig nem leszel éhes.
Képek: hegyaljafestival.hu
Persze ahány fesztiválozó, annyi kedvenc hely. Tokajban hegyén-hátán vannak az éttermek, csárdák, gyorskajáldák, kocsmák, szinte csak vendéglátóipari egységeket látni, ahogy végigmész a sétálóutcán. Voltál Hegyalján? Neked melyik volt a kedvenced?
Ha a hambisnál voltál, dél körül járhat, mire eljutsz odáig, hogy fel tudj kelni a padról. Ekkor már biztos úgy van vele a társaság, hogy ideje lenne elkezdeni alapozni. A mi kedvenc pincénk rém egyszerűen megtalálható: a híd után, a körforgalomnál jobbra, az első kis utcán balra, és rögtön az első ajtón be. A nevét az évek során sohasem sikerült megjegyeznünk, így nemes egyszerűséggel a Nevenincs pincének hívjuk. Minden bizonnyal épp ezért lett a kedvenc helyünk, mert ez az első pince, amibe belebotlik az ember, és ahogy a mondás tartja, “itt a legjobb a hangulat és a legrosszabb a bor”.
Ha a kis, családias hangulatú pince helyett inkább valami ordibálós, zenegépes, asztalon táncolós helyet keresel, akkor pedig a Veres szekérben a helyed. Ez az igazi omlás helyszíne, ahol mindig nagyon furcsa dolgok történnek. 250 a sör korsója, és a bor sem drága, de nem is jó.
Este, mikor visszaértem a fesztiválra, egy Gangsta Zolee-Irigy Hónaljmirigy-Belga háromszög közepén találtam magam. Viszonylag rövid gondolkodás után vettem sört, és sorbanállás közben meghallgattam két Ganxsta Zolee számot a nagyjából háromnegyedéig telt Jim Beam sátorban, majd átmentem Bëlgára. A Pepsi színpad előtti placc dugig volt, és teljesen jó hangulata volt a koncertnek, ahogy körülöttem állva mindenki lökte a szöveget a bandával.
Háromnegyed kettő körül járt már, mikor a Sepultura tribute band nekiállt játszani. A kedvencem a Roots Bloody Roots felkonferálása volt: “tiszteljétek a gyökereiteket, ugráljatok bazdmeg”. Amúgy szinte jobban élveztem a tribute bandát, mint a tavaly, szintén Hegyalján fellépő, eredeti Sepulturát, mivel akkor a nagyszínpadon minősíthetetlen volt a hangosítás, most a DeWaltnál viszont mindent lehetett hallani. Az pedig külön öröm, hogy kezd divatba jönni a koncerteken a promó cédé osztogatás. A Szepultúra énekese egy zsáknyi lemezt dobált a közönségbe, bár nekem sajnos nem lett szuvenírem.
A koncert után a sátor felé menet bekukkantottam, hogy megnézzem, mit is csinál Spigiboy. Két meglehetősen alulöltözött lány illegette magát a színpadon, középen pedig a dj úr billegette a fejét a zenére, meglehetősen mérsékelt számú közönség előtt. Fél perc után leléptem, hogy kipihent legyek az egyik legvártabb napra. Pénteken lecsekkoltam két külföldi bandát, a Juliet and the Lickset és a Calibant, valamint a hazaiak közül, pécsi lévén, kötelességemnek éreztem elmenni 30Y-ra, este pedig többek között Subscribe-ra, és az ország legsúlyosabb bandájára, Neck Sprainre. Stay tuned!
Korábban a Kultblogon: