Az utolsó nap vegyes érzelmeket hagyott bennem. Katatonia baromi jóvolt, de ettől eltekintve felháborítóan, minősíthetetlenül,katasztrofálisan szarul szólt a DeWalt színpad. A gyötrelmek utána vonós-hiphopos Suhancos egészen feldobott, de még így is,a legnagyobb jóindulattal is maximum furcsa vége volt a fesztiválnak, amiinkább közelebb áll a csalódottsághoz.
Mindig tanul az ember, még fesztiválon is. Ismerőseimnek hálapéldául megtudtam, fiúk, hogy ha befészkel a hímtagotok közepéreegy kullancs, a közhihedelemmel ellentétben nem lesz jó, ha fogkrémetkentek rá, mert a kullancs nem megy el, de még csípni is fog. Ellenbenaz elsősegély sátorban, inkább meg nem nevezett ismerősöm révén, mársemmin sem fognak meglepődni. Úgyhogy, ha nem tetszik a kullancs általakaratlanul nyújtott orális aktus, irány az elsősegély sátor, aholszakszerűen levákumozzák az élősködőt. Bár a fertőtlenítő is csípni fog.
Korán kezdtem a napot, mert már négykor fellépett a nagyszínpadon azIdoru. Mivel ~40 fokos hőség volt, csak annyi ember nézte a koncertet,amennyi a színpad előtti árnyékba befért, amit meg is értek. Avállalkozó szelleműek promó cédéért tülekedtek, míg a többiek azenekart figyelték. Furcsa volt, hogy épp akkor, amikor kezdenefelpörögni az ember, egy melankólikusabb bandával kell nyitni a napot,sokkal jobban el tudtam volna őket képzelni este, a Katatonia után, dea szervezők nem így gondolták. Mindenesetre a koncert a maroknyiközönséggel is kellemes volt.
Alvin és a Mókusok (Fotó: fesztblog.hu)
Ahogy múlt az idő, úgy nőtt az árnyék, és az Alvin és a Mókusokra mármegháromszorozódott a tömeg. Így nagyjából negyedannyian lehettek, mintamennyien egy héttel korábban, Volton voltak. Én az árnyékból, sörrel,pizzát majszolgatva dúdolgattam a számokat. Ha tudtam volna, hogy eztán órákonkeresztül nem találkozok normális koncerttel, inkább ugráltam volna egykicsit, hogy ne legyen energiám dühöngeni.
Hétre mentem Velvet Stabre, ami ahhoz képest, hogy milyen józenekar, rémesen kevés embernek játszott metalcore zenét. Kár, hogy alighallottuk a rossz hangosítás miatt. Promócédé osztogatás ügyén is őknyomták a legjobban, ugyanis egy nagyon helyes hölgyet ültettek amerchandise-szal megrakott asztal mögé. Igen, a fesztiválozók, ha amúgynem is, de a fesztivál végére roppant egyszerű lényekké válnak: arramennek, amerre sör és csaj van.
Mindemellett békés lények is a fesztiválozók. Az egyik legvártabbkoncert következett ugyanis, az Isten Háta Mögött. Zseniálisan jó zenétcsinálnak, de hiába erőlködtek, semmi nem jött át. Narny cimborám aztmondta, úgy szól az egész, mint egy ’89-es Nirvana koncertfelvétel. Nemtudom mi volt a baj a DeWalt sátorral, de őszintén szólva nem isérdekel, elfogadhatatlannak tartom, hogy a nap szinte összesfellépőjének műsora élvezhetetlen volt. Azt meg végképp nem értem, hogyha a közönségnek feltűnik, hogy szar a hangzás, akkor azoknak miértnem, akik hangosításból élnek. A Watch My Dying is pórul járt, és ekkormár úgy voltam, hogy legszívesebben felgyújtanám az egész sátrat.
Katatonia (a fotó nem a Hegyalján készült)
Ahogy a Katatoniát leszervezőtől megtudtam, ők saját hangosítóembereket hoztak, így az már elviselhetően szólt. Nem volthihetetlen jó, de élvezhető, az előbbi három koncert után pedig készfelüdülés. A zenekar pedig elvarázsolt. Őket sem ismertem, próbaszerencse alapon maradtam ott, és bejött, hihetetlen jól éreztem magam,az egyik legjobb koncertje volt szerintem a négy napnak. És ha már itt tartunk, Silvermoon készített egy riportot Fredrik Norrmannal, a Katatonia gitárosával, olvassátok el!
Katatonia után átszédelegtem a Pepsi színpadhoz, ahol bőgőt éshegedűket láttam. Vonós-fetisiszta lévén rögtönlecövekeltem, és mint megtudtam, hogy épp a Suhancos állt előttem. ABëlgáék “magyar nemzeti hiphop rapet” szövege jutott az eszembe,ahogy a hegedűs alapra szövegeltek. Nem vagyok a stílus híve, de erre még énis azt mondtam, hogy frankó.
Így a végén illene valami összegzést adnom. Azt hiszem, nem maradtakkora élmény az idei Hegyalja Fesztivál, mint amekkorát vártam.Egyrészt, bár ezt még nem mondtam, de sokkal kevesebben voltak, minttavaly. Nem volt tömeg napközben Tokajban, és a fesztiválon semesténként, így akkora fesztivál hangulatom sem volt, mint előző évben.Emellett a külföldi előadók sem mozgattak meg annyira. Tavaly aBloodhound Gang egyedül akkora műsort csinált, mint idén az összeskülföldi előadó együtt, nem véletlenül tartom életem egyik legjobbkoncertjeként számon. Az ideiek közül viszont talán egyedül aKatatonia, amire újra elmennék, ami mindenképp visszaesés. A magyarbandák élvezetét pedig a hangosítás rontotta el.
Zárszóként tehát azt mondanám, hogy legyen bármennyire is a szívemcsücske Tokaj, ha jövőre nem hívnak el valami számomra meghatározóbandát, és nem ígérik meg, hogy normális hangosítás lesz, akkor maximumakkor megyek el erre a fesztiválra, ha másik nem fogja ütni. És ha el is megyek, sokkal többet fogok a városban borozni, és kevesebbet a fesztiválon koncertezni. Persze az,hogy számomra csalódás volt, nem jelenti azt, hogy rosszul éreztemmagam, mert egy fesztiválon, ha jól akarja érezni magát az ember, akkormegoldja, csak épp tudom, hogy lehetett volna sokkal jobb is.
Korábban a Kultblogon: