“Van a családunkban egy régi vicc arról, hogy soha nem fejezek be semmit”, mondja Jennifer Lee, vagy ismertebb nevén TOKiMONSTA, amikor a zenei gyökereiről kérdezem. “Úgy érzem, hogy ez már nem igaz többé. Régen általában azért nem fejeztem be a számaimat, mert egy idő után nem tetszettek, és nem akartam foglalkozni velük többet. Mostanra már tudom, hogy mit szeretek és mit nem, s ez a felismerés ad egyfajta magabiztosságot, ezáltal könnyebben tudok zenéket írni.”Lee-t gyerekkorában zongoraleckékre íratták be a szülei, s bár ő ezért különösebben sosem rajongott – elmondása szerint semmi érdekeset nem talált abban, hogy mások zenéit kellett eljátszania, ő inkább kísérletezgetett volna -, a hatása mégis meglett. Sok zenéjét egyértelműen a melódia vezérli, aminek köszönhetően sokan a Los Angeles-i újsulis beatmaker színtér egyik különleges szereplőjének tartják.

A szakma elismerésének a legnagyobb jele, hogy idén csatlakozhatott Flying Lotus Brainfeeder kiadójához, ahol nemsokára egy ep-vel debütál, ami a Creature Dreams címet kapta. “Szeretek éjjel alkotni, akkor érzem magamat a kényelmi zónámban”, meséli. “Innen ered az ep címe is. Első nekifutásra egy albumnak indult, de végül úgy döntöttem, hogy inkább legyen valami rövidebb, ami majd elvezethet az új albumomhoz. Tudom, hogy sokan fordítva szokták csinálni, de én most ezt az utat szimpatikusabbnak találtam, mert hidat építhetek vele a régi és az új énem közt. A Creature Dreams egy sokkal érettebb gyűjtemény a korábbi kiadványaimhoz képest, egyáltalán nem partizene. Ettől persze tartalmaz még nehezebb, ritmusorientáltabb részeket, de nem a tánctérre szánom.”

Fotók: Jelen Fruzsina

Mikor megkérdezem, hogy miként látja a helyét a Brainfeederben, azonnal kitalálja, hogy mire gondolok: “nehogy azt hidd, hogy a Brainfeeder érzéki oldala szeretnék lenni. A jövőben absztrakt, koszos, grime-os, basszusnehéz zenéket is akarok írni. Amúgy sem tudnám elképzelni magamról, hogy évekig ugyanazt csináljam.” Érződik egyébként, hogy a Creature Dreams eredetileg albumnak indult: hét számot tartalmaz majdnem félórányi hosszban, a számok kimunkáltak, érezhetően sok törődés van bennük. “Zeneszerzés közben mindig valamilyen homályos fókuszban hallom a hangokat. Nem gondolok semmire, de végül mégis összeáll valami. Emiatt, ha valamit egyszer elkezdek, legkésőbb reggelig be kell, hogy fejezzem, mert a következő nap már nem találom meg ugyanazt a tudatállapotot.”

“Szeretek a dobszerkezetekkel, vagy a ritmussal elkezdeni egy új számot. Sokkal izgalmasabb utólag ehhez megtalálni egy tökéletes melódiát, semmint fordítva. Ha már van egy szép melódiád, és utólag írsz meg hozzá minden mást, akkor azok teljesen háttérbe szorulnak, másodlagosak lesznek.” Ez a fajta munkamódszer jól megfigyelhető a művésznő diszkográfiájában, arról nem beszélve, hogy van egy fura szokása, miszerint a legjobb zenéit nem is adja ki. “Alapjában véve nincs semmi indíték, vagy cél a zenéimben. Nem akarok kifejezni semmit, viszont szeretném, ha mindenki megtalálna benne valami olyat, ami hozzá szól, amit tud értelmezni. Szeretném, ha éreznének valamit tőle az emberek. Mindig egyedül szerzem a zenéimet, mert olyankor bátrabbnak érzem magamat. Lehet, hogy emiatt egyedül is kell hallgatni őket. Ilyenkor mindig egyfajta meditációs állapotba kerülök, és csak azzal foglalkozom, ami számít. A zenével. Szeretném, ha ugyanígy állna ehhez mindenki.”

TOKiMONSTA Creature Dreams című ep-je május 16-án jelenik meg a Brainfeederen.