“Bennünk mind a mai napig erős a rajongás. Eleinte azért kezdtünk el partikban lemezlovaskodni, hogy megmutassuk az embereknek a bakelitjeinket, amolyan érzitek, hogy ez mennyire kurva jó?-attitűddel. Még mindig ilyenek vagyunk.” Fenyvesi Dávid, vagy ismertebb nevén Crimson, igazi freak a szó jó értelmében. Ha megtalálod vele a közös frekvenciát, olyan intenzív lelkesedéssel és akkora beleéléssel mesél arról, amit éppen hallgat, hogy minden egyes eltöltött perc a társaságában szónikus kalandtúrának tűnik bakelitekből kirakott óriási hegyek csúcsaira. Hűséges dj társa, Chrom (polgári nevén Deme Dávid) a csendes típus szerepét tölti be. Egy művészmozi kávézójában ülünk és beszélgetünk, de ő az esetek többségében inkább a megfigyelő szerepét választja, és csak akkor szólal meg, amikor valami fontos mondanivalója van, ráadásul ezt a lehető legrövidebb formában teszi.

Chrom (Deme Dávid) és Crimson (Fenyvesi Dávid)

Crimson 1999-ben fejezte be az egyetemet Szegeden, majd Székesfehérvárra való hazatérése után a testvére mutatta be neki Chromot, aki akkoriban fényképészgyakornok volt. A MéhKasAula nevű kulturális egyesületben kezdtek el először komolyabban foglalkozni a bakelitekkel, de Crimson hamar hozzáteszi, hogy “a dj-zést úgy kell elképzelni, mint egy kiállítás mellékzöngéje, vagy egy kortárs színház táncdarabába való befolyást. Mindennel foglalkoztunk igazából.” A sok képzőművészeti és iparművészeti hallgató alkotta kollektívában otthonra találtak, és éppen az egyik efféle rendezvényen a programok közötti átvezetéseiket írta körül idő kitöltő zajoknak a konferanszé, ami úgy megtetszett a párosnak, hogy a három szó kezdőbetűjéből összerakták az Ikz nevet, és mindmáig ennek az égisze alatt lépnek fel a budapesti partiélet legváratlanabb gyűlésein.

Kettejük hírnevét a minimal/tech stílusú zenék váratlan kereskedelmivé válása alapozta meg. A 2000-es évek közepén egyik pillanatról a másikra lettek rezidensei a néhai Mono Klubnak, ahol kisebb kultusz szerveződött köréjük, miután Isuval kiegészülve létrehozták a Lick the Click! triumvirátust. “Jó helyen és jó időben voltunk a minimallal”, ismeri el Chrom, “de mindig olyan zenei spektrumokat akarunk megmutatni a közönségünknek, amik jól állnak nekünk, divattól függetlenül”, fejezi be a gondolatot Crimson. “Szeretjük az agyasabb dolgokat, ugyanakkor a populáritás sem ellenségünk. Szeretünk vetköztetni is, mert a fülledtséget imádjuk”, folytatja. Ráadásul ez tökéletesen jellemzi a Mappa Clubban lévő új bulisorozatukat is, ami februárban indult, és a Lick the Click! hibernálása utáni életről szól, a legizgalmasabb parkettzenéket helyezve középpontba, függetlenül attól, hogy az éppen techno, house, diszkó, vagy dubstep.

Képek: Szentpéteri Roland

“Elvből nem veszünk dj-futter zenéket (töltelékzenéket – VZ)”, mondja Crimson, “és nem is akarunk kísérletiek lenni. Szellemileg adunk muníciót az embereknek a következő napokra. Tudod, a szettemnek nagyon fontos tulajdonsága, hogy visszaköszönjön benne valami olyan atmoszféra, amin felnőttem. Szeretem a sötétebb témákat, de nemet mondok a hidegebb zenékre. A tudós kategóriákat meghagyom másnak. Engem a zene romantikus oldala fog meg, az a pont, ahol a vérvörös van.” Chrom más létsíkokat tart fontosnak: “az apróságokat értékelem. Tetszik, amikor valami nyers, és egy jó ötlet csiszolatlan gyémántként homálylik benne. Szeretem, amikor maga az egyszerűség a csavar.” Nyilvánvaló ezáltal, hogy nem egészítik ki egymást a lemezjátszók mögött. Közelebb kerülünk az igazsághoz, ha kettejük kollaborációját egyfajta mutációnak tekintjük, aminek ritmikusan lüktető, csodálatos órák sora a mellékhatása.

Természetesen tisztában vannak azzal, hogy e küldetéssel milyen vékony kötélen táncolnak – ha más nem, akkor közönségük szerény létszáma sokszor emlékezteti őket erre. Persze ennek vannak olyan egyértelmű okai, hogy a törzsközönségük már régen is a bőven húszas éveikben járó emberekből állt, akik egyszerűen kiöregedtek mostanra az éjszakából, de ugyanúgy el kell fogadni ama tényt is, hogy azt az újvonalas undergroundot képviselik, ami Berlinben is csak idén kezdett el mocorogni. Emiatt évekkel megelőznek mindent, ami jelenleg hallható Budapesten, de az egész nagyon hasonlít arra is, ami az indulásuk elején volt. Számtalan monós élményem van 2005 magasságából, ahogyan tizenöten ugráltunk az akkor még izgalmas Kompakt/Perlon/Innervisions/M_nus és társaik féle kiadványokra, majd pár hónappal később már nem fértünk el a helyen. Lehet, hogy most zárult be végleg az a kör, és kezdődik a második reneszánsz.

Crimson & Chrom tematikus estjei minden csütörtökön a Mappa Clubban kerülnek megrendezésre.