A tavaszi szüneti ajánlónkban bemutatkozik két Depeche Mode-alapítótag új projektje, a VCMG. Emellett szót ejtünk a Motor ötödik lemezéről is, ami talán az eddigi legjobb tőlük. Duplakritika.
Vince Clarke és Martin L. Gore a Depeche Mode alapítói közé tartozott 1980-ban; Gore még mindig tagja a mérföldkőnek számító zenekarnak, Clarke pedig azóta létrehozta a Yazoo-t és az Erasure-t, két olyan szintipop formációt, amiknek a diszkográfiái szintén meghatározóvá váltak az elmúlt évtizedekben. Váratlan, de ugyanakkor nem annyira meglepő kettejük egymásra találása, és a VCMG létrejötte. A páros e projekt keretében a klasszikus techno iránti szeretetét fejezi ki, ami valószínűleg már 1980 óta nagy ihletforrás lehetett számukra, még ha eddig erről ennyire nyíltan és őszintén soha nem nyilatkoztak.
Igazából nehéz megmondani, hogy mire lehetett számítani két, már az ötvenes éveikben járó szerzőtől, de a Ssss című album biztosan túltesz minden elváráson, ugyanis ez egy korrekt, nosztalgikus techno album teljesen vállalható, jó számokkal. A gyűjtemény tíz olyan zenét tartalmaz, amik bármikor megszülethettek volna az elmúlt húsz évben, ám a digitális csiszoltságuk jelzi, hogy viszonylag újabb munkákról van szó. Klasszikus, futurisztikus hangzása van a számoknak, szintikben gazdagon felszerelve, olykor sötét és fémes árnyalatban. A Bendy Bass kifejezetten ötletes és vezetésben hangulatos darab, az Aftermaths-ben életre kelnek a gépek és egy pillanatra minden nagyon cyberpunkos lesz, a záró Flux pedig a szép melódiájával kellemes emléket hagy a hallgatóban hatvan perc után. A vége így: techno lemez az öregeknek, meglepően jó kivitelben. (Négyes.)
Bryan Barton és Olivier Grasset híres-hírhedt Motor-projektjének az új, Man Made Machine című lemezével pedig nem csak azért érdemes foglalkozni, mert az előbb említett Martin L. Gore énekel a címadó számában, hanem mert kiválóan emlékszik vissza a késő nyolcvanas és kora kilencvenes évek szintipop, indusztriáltechno és gót/electro világára. Gore mellett egy-egy cameo erejéig feltűnik Gary Numan és Douglas McCarthy is, de ami még fontosabb: a negyvenperces lemeznek egyszerűen nincs rossz pillanata. Popos beütésű, kellemes nosztalgiát felidéző, szép emlékekben bővelkedő album így a Man Made Machine, amin minden egyes szám ügyesen ragad meg egy régi pillanatot az alternatív/szinti/ipari zenét kedvelők afterparti világából. Remélhetőleg egy-két számot a hazai tánctereken is hallani fogunk majd. (Négyes.)
Motor ft. Martin L. Gore – Man Made Machine