— 2009. October 24. 15:35

Ilyen egy jó comeback: a Skunk Anansie besztof és az új számok

Kereken tíz év telt el, mióta legutóbb új anyaggal jelentkezett a Skunk Anansie, és most sorban három kislemez kíséretében jött a Smashes and Trashes című greatest hits gyűjtemény, ami egyszerre jelent stúdiós és turnézós visszatérést is. Egy banda, amely sosem törte át Európa határait, megmaradt legendának az öreg kontinens mikrouniverzumában, pedig mifelénk sokaknak hasonló tinédzserkori alapvetés, mint mondjuk a Nirvana. A besztof szépsége pedig, hogy három olyan új dalt villant, amelyek után nehéz nem rögtön a turnéhelyszínek listájára tapadni. Extra feature: tracklist az összes szám klipjével!

Nem fogom eljátszani az ősrajongót Skunk Anansie ügyében, mert hogy inkább azok közé tartozom, akik a ’90-es évek eleje-közepének amerikai grunge korszaka (és a hozzám ekkortájt elérő Metallica) után az évtized második felét már a Prodigy-féle punk-elektronika jegyében töltötték. Ennek az időszaknak alkotta azonban szereves részét a magnómban (és első verziós mp3 lejátszókban) egy olyan brit szcéna, amelynek számomra hasonló kaliberű résztvevője volt egy-egy Garbage sláger, mint a Skunk Anansie I Can Dream-je. Aztán az ezredfordulón az előző két mondatban említett szál ott találkozott, amikor a Prodigy-s Maxim kiadta a Carmen Queasy single-t az Anansie-énekes Skin vendégszereplésével, mi meg egy díjóni lemezboltban kapartuk az állunkat a földről, hogy aztán hazafelé karcosra hallgassuk a lemezt a buszon (hogy a tévéből felvett klip ronggyá nézésről ne is beszéljünk).

A lényeg, hogy mindenkinek, aki valaha ideig-óráig beleszeretett a Skunk Anansie-be, tuti, hogy megvannak a meséi és emlékei erről, mert a hatás garantáltan nem maradt el senkinél. Tipikusan az a fajta banda, akit vagy szeretsz vagy utálsz, de flegmán elmenni mellette nehéz. A gyönyörű pedig, hogy a 2001-es feloszlás után nyolc évvel most újra itt vannak, újra együtt vannak, és kiadnak egy olyan anyagot, hogy a hatás tök ugyanaz. Én szétesek tőle, újdonsült rajongó vagyok, akinek meg a Tear The Place Up után nem kalapál gyorsabban a szíve, annak nincs is szíve.

Szóval a sztori Skin hivatalos honlapon írt nyílt leveléből szépen összeilleszthető: volt egy csúcs 2001-ben, amit mindannyian másképp éltek meg, de közös nevező volt a kiüresedés. Hírnév, hajtás, sattara, szétesett a társaság, és mindenki ment a maga útjára. Az azóta eltelt évek alatt próbálkoztak külön utakat járva, szólóban, másik formációkban, aztán rájöttek, hogy mégiscsak együtt kell zenélni, csak szükség volt a szünetre. Tipikus bullshit szöveg is lehetne, ha nem tennének a visszatéréssel együtt hozott besztofra három olyan új számot, amiben a kémia annyira elemi, hogy én ezeknek már bármit elhiszek.

Skunk Anansie – Tear The Place Up

A Smashes and Trashes számlistája eléggé egyszerű: fogták a valaha megjelent összes kislemezt és felsorakoztatták egymás után egy korongra, slussz. Mondhatnánk akár azt is, hogy arcátlanul gondolkodásmentes koncepció, de ha abban a 13 trackben tizenegy brit chartos darab van, amiből hét Top 20-ben végzett, akkor tényleg nincs sok magyaráznivaló rajta. Egyébként pedig életműösszegző kiadványuk még soha nem jelent meg, úgyhogy most egy csomagban megkaphatja mindenki azokat a dalokat, amelyek miatt imádni lehet ezt a bandát. Az extra pedig az a három track, ami újdonságként került fel: egy pörgős-zúzós party smasher (Tear The Place Up), egy lélekből kiabálós klasszikusokat idéző (Because Of You) és egy lassú ballada (Squander).

Mindezek után már csak az maradt hátra, hogy rátapadjunk a turnédátumokra, és kiszúrjuk, hogy november 17-én a Gasometerben (Bécs) is játszanak, jegyek még kaphatók, és ez nem a reklám, hanem az ajánlás helye.

Tracklist:
(a címekre kattogva nyílnak a klipek)

Linkek:

Skunk Anansie hivatalos honlap
Skunk Anansie @ MySpace
Skunk Anansie hivatalos YouTube csatorna (az összes videóklippel!)