Első nekifutásra elgondolkoztam azon, hogy Yael Naim lemezéről úgy írjak, mint egy albumról, vagy mint jelenségről, ahogy a figyelem középpontjába került. Mert hogy biztosan legalább annyit olvashatunk arról, hogy ki is ő, mint hogy melyik cég reklámja nyomán bukkant fel. Mégis jegyezzük ezt meg csak mellesleg, és itt és most inkább foglalkozzunk azzal a lemezzel, aminek a tisztaságát egy hegyi patak is megirígyelné. Élvezhetően mainstream, kellemesen popos, és annyira édes, amennyire a brit énekesnők nagy része csak szeretne lenni.
Olvass a lemezről a tovább után, a végén pedig meg is nyerheted!
A bióval kezdődő írásoknak akkor van értelme, ha egy debütáló előadóról vagy együttesről van szó, Yael Naim pedig nem ilyen. Viszont, hogy most lépett fel a világ fene nagy porondjára, az mégis teljesen egyértelmű, úgyhogy lássuk, kiről is van szó. A Párizsban született, Tunéziai zsidó családból származó énekesnő még kisgyerekként költözött Izraelbe, ahol a hadseregnél kezdett énekesként a légierő zenekarában. Ebből szerencsére nem egy női James Blunt lett, csak az elkötelezettség a zene mellett, és debütjét már Amerikában vette fel 2001-ben. Ennek mondjuk sok teteje nem lett, Naim az eredmény hallatán teljesen elkendőve évekig gyűjtötte az erőt a folytatáshoz.
Yael Naim – New Soul
Később jött a találkozás David Donatien perkással, akivel két év alatt rögzítették a második lemez anyagát, és ez került a boltokba 2007 októberében. Eleve egy furcsa dolog ez, hogy akkor most hányadán is áll Naim és Donatien a lemez szerzősége kapcsán, mert hogy tiszta sor, hogy közösen írták az összes számot, de egyértelmű az is, hogy az egészet Naim hangja és sugárzó személyisége adja el. Erre húznák rá amerikai sztenderd szerint azt a bevett formát, hogy a lány szólóban debütál, a segítő pedig producerként a háttérben marad. Láthatóan ez nekik nem ment, Donatien neve ugyanis a lemez borítójára is rákerült, és attól eltekintve, hogy Naimot sztárolták fel (persze nehéz lett volna kihagyni, hogy egy izraeli zsidó lány szuperslágert importál az USA-ba), mindenhol ott szerepel szerzőtársának a neve is.
A lemez tehát 2007 őszére kérült először terjesztésre, és bár Európában már így is sikere volt, az igazán nagy áttörést 2008 januárja hozta el, amikor egy MacBook Air reklámban szerepelt a New Soul című dal. A formula egyáltalán nem ismeretlen, de a hangzás sem: pont ugyanazzal a szituval és zenei recepttel van dolgunk, mint amit José González dobott be a Sony Bravia reklámjában (igen, az a színes pattogós labdás, amiben a Knife feldolgozás szól); édes, gügyögős, fülbemászó dallam, amit nem lehet nem szeretni. A New Soul elképesztően nagy siker lett, és egyben öntörvényű single kiadvány, hiszen terjesztették vagy nem, az emberek rászabadultak a digitális lelőhelyekre, és a letöltéseknek köszönhetően azonnal a kilencedik helyen debütált a Billboard összesített slágerlistáján; ez a mai napig az év legjobb új belépése az amerikai charton. A dal aztán persze magával rántotta az előadót is, és így lett Yael Naimból egyszerre világraszóló szenzáció.
Lássuk hát a zenét, mire is lehet büszke ez a lány. Elsősorban, kicsit a fenti gondolatot továbbfűzve, míg José González azzal az egy Heartbeats feldolgozással ellőtte az összes használható puskaporát, addig Naim lemeze bőven nem csak ennyiből áll, és tartogat még meglepetéseket. Illetve talán nem is meglepetés a legjobb szó, mert az egész anyag végig negédes, bájoló és lágy, ebből a mederből és imázsból nem lép ki, illetve ha mégis, nem is áll olyan jól neki. Viszont erre a stílusra felteszi a koronát, és nincs is neki erről mit tanítani. Kezet foghat Katie Meluával, és röhögve nézhetnek vissza a nyomukba érni próbáló, eredetiséget izzadni akaró versenytársakra.
Yael Naim – Toxic (live)
A legtöbb dal folkos alapokra épül, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy rendkívül tisztán és halkan hangszereltek a számok, és főleg akusztikus hangszereket használnak. Az énekhang pedig kap egy talán tudatosan fátyolos fedést, amitől még intimebben szólnak a dalok, mintha Naim félhalkan suttogva rebegné azokat a gyönyörűen megénekelt dallamokat a füledbe tíz centiről. Egyszer énekel fájdalomról, magányosságról, máskor vágyódásról, és minden szava őszinte, átélt és hiteles. Nem akarom túlspilázni, mert tényleg nem egy formabontóan új dolog az, amit csinál, de azt mondom, hogy ha kell a popzene, ha kellenek az andalgó dalok, akkor ilyen legyen egy szépen megfogalmazott poplemez 2008-ban. A mainstrem vonatkozásnak még egy kis plusz fricskát is ad azzal, hogy feldolgozta a Britney Spears-féle Toxic-ot, ami inkább lett érdekes stílusgyakorlat, mint fénypont. Mintha azt mondaná a világ legkelendőbb popcsajának: “Figyelj csak, lehet, hogy nem ismersz, de megmutatom, hogy is kell ezt csinálni”. És megmutatja.
Játék
Ha szeretnéd, hogy Yael Naim házhoz jöjjön, akkor vagy küldj egy kisebbfajta svájci bankot a menedzsmentjének, vagy nyerd meg a cédéjét tőlünk! Az utóbbi talán valamivel egyszerűbb, csak az alábbi kérdésre kell helyesen válaszolnod, a megfejtést elküldened az info kukac kultblog pont hu-ra, és jövő csütörtökon (május 8-án) kiderül, hogy te vagy-e az a szerencsés, akinek a nevét kihúztuk a kalapból.
A kérdés: Melyik filmben volt hallható egy Yael Naim által énekelt dal 2000-ben?
Linkek: