Kultblog.hu: A nyolcvanas években nőttél fel. Kik voltak a kedvenc bandáid akkoriban? Kik inspiráltak, hogy te is a zenével foglalkozzál később?

Oliver Huntemann: Nagyon szerettem már akkor is az elektronikus zenét. A breakdance volt a legmenőbb dolog fiatalként az életemben, mindmáig imádom Afrika Bambataa-t. A Planet Rock mindenkori kedvencem! A fellépéseimre mindig magammal viszem ezt a számot, és különleges partikon fel is szoktam tenni. A nyolcvanas évek végén az electrofunk őrületet aztán felváltotta a mélyebb elektronika. Nagy hatással volt rám a Kraftwerk akkoriban, de mellettük nagyon megfogott még Shannon Let The Music Play-je és Nucleus Jam On It-ja is, mindmáig nagy kedvenceim.

Kultblog.hu: A német dance szcéna kezdete óta jelen vagy. Tudnál mesélni arról, hogy hogyan nézett ki az egész tizenöt évvel ezelőtt, és mi lett belőle?

Oliver Huntemann: A breakdance után rászoktam a klubéletre. Az electrofunk két részre bomlott: a hiphopra és a house-ra, én meg az utóbbit követtem. 1990-ben már mindenki house-ra ugrált a klubokban. Rengeteg acid partiban voltam, az emberek buta szmájlikat ragasztottak mindenhova. Teljesen újszerű volt az egész: új hangok jelentek meg, elterjedtek az olyan olcsó dobgépek, mint a 909 és a 808, no meg rengeteg új név lett hirtelen ismert. Akkoriban még Oldenburgban, egy Bréma melletti kisvárosban éltem Gerret Frerichs-szel és Peter Kjonberggel együtt, akikkel végül később létrehoztuk a Humate-et. Egy darab klub volt az egész városban, és nagyon kevés embert érdekelte ez a fajta zene. Gyakorlatilag magunknak rendeztük a bulikat, saját magunknak zenéltünk. Nem sokkal később viszont én Brémába, Gerret pedig Hamburgba költözött, az egész szcéna meg hirtelen növekedésnek indult. A kilencvenes évek során egy pillanatra sem állt meg ez a folyamat. A millenium környékén lehetett érezni, hogy ez már elviselhetetlenül nagy mindenkinek. Rettentően dominált akkoriban a trance. Nekem is volt egy projektem, a Kaycee, ami meglepően népszerű volt, de én már nem éreztem jól magam ebben a zenei közegben. Túl sokan voltunk, miközben túl kevesen gondolkodtak művészként ebben az egészben. Nagyon rosszul éreztem magam 2000 után, kevés zenét írtam, nem igazán inspirált semmi. Eltelt pár hónap, és találkoztam Stephan Bodzinnal, és azóta ismét minden rendben van. Csinálgatom a minimal, electro dolgaimat, és jól érzem magam. Sokan úgy gondolják, hogy még mindig menő trance-t írni, és Paul van Dykot, vagy Digweedet hallgatni. Szerintem jelenleg sokkal több fantázia van a minimalban.

Oliver Huntemann live @ Future Melbourne

Kultblog.hu: Rengeteg emberrel dolgoztál együtt az elmúlt tizenöt évben és számos kiadónál jelent meg zenéd, vagyis akaratlanul is figyelemmel követted az elektronikus zene evolúcióját. Mi volt ezalatt az időszak alatt a leglényegesebb változás szerinted, ami végbement?

Oliver Huntemann: Ma már az egész nagyon professzionális. A legelején mindenki szórakozásból csinálta, hobbi alapon. Volt rendes munkánk mellette, tehát nem tudtunk egész nap ezzel foglalkozni. Aztán viszont az egész elektronikus zene nagyon népszerű lett mindenütt, és a nagyobb kiadók elkezdtek foglalkozni vele. Egyre több pénzt lehetett keresni, rengeteg kommerciális electro és techno zene jelent meg a kilencvenes évek vége felé. Végül az egész egy nagy krízishez vezetett, ami után a szcéna két részre bomlott: volt, aki visszakanyarodott a gyökereihez és volt, aki ment tovább a mainstreambe. Ma meg már az egész olyan, mint egy szakma. Én is ebből élek, ugyanakkor mégsem nevezném a munkámnak. Túlságosan kényelmetlen szó ez rá, mert közben imádom, amit csinálok, és számomra egyáltalán nem munka.

Kultblog.hu: Többször is említetted, hogy az elektronikus zene túl van már egy krízisen. Nagyon sokan azt mondják, hogy jelenleg a másodikon megy keresztül. Egyetértesz ezzel?

Oliver Huntemann: Szerintem ez most más. Tény, hogy nem adsz el annyi lemezt, mint öt-hat évvel ezelőtt, de ettől független még simán lehetsz sikeres, és megélhetsz belőle. Nekem például egy szavam se lehet. Állandóan hívnak fellépni, így többet utazok, mint valaha. Ráadásul a klubok tele vannak, a fesztiválokon rengeteg ember van, szóval én egyáltalán nem érzek semmiféle krízist. Inkább valamiféle átalakulást. S számomra az az egészben a legjobb, hogy tulajdonképpen senki sem gondolta volna, hogy az olyan öreg motorosok, mint én, még tizenöt évvel később is itt lesznek, fellépnek mindenütt és ugyanúgy játsszák a technót, mint a kezdetekkor.

Kultblog.hu: Ugyanakkor mégis rengeteg nagy név azt állítja, hogy valami baj van a zenével. Legutóbb például Larry Heard is ezt mondta.

Oliver Huntemann: Lehet, hogy Larry Heard és a társai azért érzik magukat gondban, mert az ő zenéjükből már tényleg nem lehet többet kihozni. Egy lassan huszonöt éve létező stílusról, hangzásról beszélünk az ő esetükben. Lehet, hogy az már valóban nem tud hova fejlődni tovább.

Kultblog.hu: Kanyarodjunk vissza hozzád. Miért hagytad el a Humate-et a kilencvenes évek végén? Hogyan találkoztál később Stephan Bodzinnal?

Oliver Huntemann: Kicsit meguntuk az egészet Gerrettel. Mindmáig nagyon jó barátok vagyunk, de akkor úgy éreztük, hogy mindent megcsináltunk a Humate-tel, amit ketten meg tudtunk. Olyan volt ez, mint egy hosszú kapcsolat: kicsit meguntuk egymást, és több személyes szabadságra volt szükségünk. Ő még ma is írja a dolgait a Humate név alatt amúgy. A szétválásunk után egy brémai klub rezidense lettem, akkoriban kezdtem el rengeteget dj-zni. Mindig Oliver Bodzinnal, Stephan testvérével pörgettük végig az estéket közösen. Valamelyik este Oliver adott nekem egy kazettát, amit Stephan készített, és kérte, hogy hallgassam meg. Nagyon tetszett, amit hallottam, ezért találkozni akartam vele, s tulajdonképpen azóta írunk közösen zenéket. Jelenleg mondjuk nem annyira erős a kapcsolat köztünk, mert én Hamburgba költöztem, Stephan pedig a szólólemezére gyúr, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy soha többet nem fogunk együtt zenéket írni.

Kultblog.hu: Milyen kulturális eltéréseket tapasztalsz a fellépéseid során? Gondolom már bejártad az egész világot.

Oliver Huntemann: Ma már nincsenek különbségek. Nagyon egységes az egész: mindenütt ugyanolyan partikat rendeznek, és az emberek ugyanúgy ismerik a zenéket, mint másutt. Nincsenek eltérő szokások, hagyományok: ugyanaz a hangulat fogad Brazíliában, mint Ukrajnában. Talán Németország más egy kicsit, mert itt már annyira régóta megy ez az egész, hogy belefáradt mindenki.

Kultblog.hu: Ennek ellenére mégis Berlin jelenleg az elektronikus zene fellegvára.

Oliver Huntemann: Jelenleg! Ez azonban állandóan változik! Tíz évvel ezelőtt például Párizsért volt oda mindenki. A french house annyira menő és hatalmas volt! Ehhez képest mégsem tartott sokáig a mozgalom. Ezután következett jó sokáig London, talán ott tartott ez a legtovább. Egy időben mellette párhuzamosan Manchester is óriási elektronikus zenei városnak számított.

Kultblog.hu: 2007-ben rengeteg nagy névnek készítettél remixeket, elég csak a Depeche Mode-ra, a Chemical Brothers-re, vagy az Underworldre gondolni. Hogyan adódtak ezek a lehetőségek?

Oliver Huntemann: A Fieber című albumom elég nagy szakmai sikert aratott. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, nagyon sokan meg akartak ismerni hirtelen. Az egyik nap megkeresett a Depeche Mode menedzsmentje, és felkértek egy remixre: én választhattam ki a számot. Ezután pedig tényleg nem tudom mi történt, de mindenki engem akart. Soha nem gondoltam volna, hogy a Depeche Mode után olyan neveket remixelhetek még, mint a Chemical Brothers, az Underworld, vagy a Black Strobe. Talán az Underworld-átirat lett a legsikeresebb.

Kultblog.hu: Nemsokára rögzíted a Play! 01 című mixed folytatását. Tudnál róla mesélni?

Oliver Huntemann: Február 22-én fogom Párizsban felvenni az anyagot. Megint egy élő szett lesz, ezúttal a Rex Clubban lépek fel. Fantasztikus egy hely! Hasonló lesz, mint az első rész: végig partizenék, de majd meg kell válogatnom jól, hogy mit teszek fel, ugyanis én szeretek háromórás szetteket játszani, a lemezre viszont csak hetvenpercnyi anyagot akarok összeállítani. Írtam ehhez is egy exkluzív trekket, mint a San Paulóhoz, és ma fogom először tesztelni.

Kultblog.hu: Szóval akkor a ma estét egyfajta főpróbának is tekinthetjük?

Oliver Huntemann: Igen! A ma este a főpróba!