Az intergalaktikus funk kifejezést gyakorta használják a szakírók azon techno és electro zenékre, amikben a messzi ismeretlenbe való elvágyódást nem az ismeretlenen keresztül ábrázolják a szerzők, hanem magára az utazásra, a folyamatra helyezik a hangsúlyt. Ezek a felvételek jobbára rengeteg hangot és stíluselemet vesznek kölcsön a hetvenes és nyolcvanas évek sci-fis szintikompozícióiból, illetve a korszakmegjelölés miatt elég sok funkos elemet is tartalmaznak, amik összessége valamilyen szexi komponensként funkcionál a végeredményben. Az intergalaktikus funk hangulatában így tulajdonképpen a pre-techno, vagy pre-electro éráját idézi fel, egy olyan hőskort, amiben a jövő és a világűr nem csak egy szűk rétegből álló geekhorda fantáziáját helyezte gépszíjra, hanem az egész világ popkulturális ízlésének szerves része volt.

A belfasti Jack Hamill tudatosan vagy véletlenül, de nagyon ráérzett két évvel ezelőtt erre a feelingre, amikor Space Dimension Controller művésznéven elkezdte megjelentetni zenéit. Először egy digitális válogatást adott ki különböző időkben és koncepciókkal készült zenékkel, majd ezt követően egyre tudatosabban kezdte formálni az elképzeléseit, így a soron következő három bakelitje már meglehetősen egységes arculatot képviselt, de ami ennél is fontosabb: lenyűgözött mindenkit. Nem is csoda, hogy Hamillt gyorsan leigazolta magához a legendás R&S kiadó, ahol a Temporary Thrillz című hatszámos bemutatkozása után már a Welcome To Mikrosector-50 című debütalbumán dolgozik, amit mindkét oldalról 2012-re ígérnek, és már most olyan nagy az érdeklődés a kiadványra, hogy a rajongók étvágyának csillapítására válaszul egy közel albumhossznyi ep-vel jelentkezik most a művész.

A Pathway To Tiraquon6 című duplalemezes kiadvány valószínűleg tényleg azért csak ep, és nem album, mert a számok különösebben nem kapcsolódnak egymáshoz. Tizenegy felvétel van majdnem negyvenhét percre húzva, és a hallgatásuk során igazodik a megjelenés prequel jellege. Ezek jobbára b-oldalas ötletek, illetve feltehetően olyan számok gyűjteménye, amikkel Hamill vagy nem volt maximálisan elégedett, vagy nincs helyük a nagylemezen, de nem akarta kiadatlanul hagyni őket, mert a többségük jó. Emiatt az összhatás sokszor csapongó: vannak mindent átívelő szintitémák, könnyedebb funkos diszkótechnók és némi acides intelligenskedés is, utóbbival ráadásul utoljára az Unidentified Flying Oscillator című válogatás-albumon találkozhattunk. Mondjuk nem hiányzott túlságosan – annak ellenére, hogy például a Pulsovian Invasion teljesen olyan, mint egy Aphex Twin-zene, meg sem közelíti a klasszikus SDC-hangzást.

S abból szerencsére azért akad jócskán ebben a bő háromnegyed órában. A Flight Of The Escape Vessels kellemes house, a bátrabb négynegyedek mögött nagyon szép csillagközi ambient rétegek töltik ki a légüres teret; a Tiraquon’s Return (A New Home) pedig aranykort idéző utazás valamelyik luxusűrhajó panorámatermében, ahol a méteres vastagságú üvegfalon túl színes bolygók, azokat rabságban tartó, lélegzetállítóan szép gyűrűk és holdak sorakozó hada van. Valószínűleg a Pathway To Tiraquon6-ből is össze lehetett volna vágni egy remek négy-, vagy hatszámos ep-t, és bizonyára a végeredmény még jobb lett volna. Felemásan búcsúzik a hallgatótól a Closing Titles a pszichedelikus gitárriffjeivel, de ha ennél jobb lesz az album, akkor egy szavunk sem lehet. Így igazából a rajongóknak szól ez a kiadvány: még több zene a kedvencüktől, független a korábban igen magasra helyezett léctől. Ismerkedőknek elsőre azért inkább a Journey To The Core Of The Unknown Sphere és a Love Quadrant 12″-eket ajánlom. (Háromnegyed.)

Space Dimensional Controller – The Love Quadrant

Tracklist:

1. Feature Presentation
2. 2257 AD
3. Pulsovian Invasion
4. Last Sunset On Planet Earth
5. Usurper
6. Flight Of The Escape Vessels
7. Confined To Deep Space
8. Max Tiraquon
9. Floating Blind Through Blue Trails
10. Tiraquon’s Return (A New Home)
11. Closing Titles

Borító: