Egy kiadvány olykor nem az újszerűségével üt nagyot, hanem a rajta található felvételek nagyszerűségével. Hatványozottan érvényes ez, amikor Carl Craig-ről beszélünk: a Detroit techno keresztapja az elmúlt pár évben megjelent felvételeit és legjobb remixeit gyűjtötte össze a !K7 számára. A Sessions címre keresztelt megjelenésen saját és fantázianevekkel (pl.: 69, Paperclip People, Tres Demented stb.) aláírt munkák találhatók, valamint az összes olyan remix, amik a maguk idejében szigorúan uralták a táncteret. Figyelem: kötelező darabbal állunk szemben.
Ennek ellenére mégis nagyon nehéz elkezdeni írni erről a kiadványról. Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondjak: Carl Craig zenéi és remixei annyira rendben vannak, hogy még csak kritikának sem lehet nevezni ezeket a sorokat, ugyanakkor áradozó bekezdések hadát sem szándékom a nyakatokba zúdítani. A Sessions az a fajta megjelenés, amivel nem lehet mellényúlni: minden egyes pillanatában tökéletes és megerősíti a techno harmincéves létjogosultságát. Amikor nem kergeti őrületbe a tested, akkor utaztat; amikor nem utaztat, akkor a jazz-zel fuzionál és olyan komplex, magas zenét mutat be, amire az elektronikus zene legtöbb stílusa mind a mai napig nem képes; amikor nincs ez a fúzió és hiányzik a gondolatiság, akkor a törzsi ütemeivel és már kissé megkopott, de levakarhatatlanul detroiti sajátosságaival szó szerint nem engedi, hogy abbahagyd a táncolást. Megunhatatlan, mondhatni.
Carl Craig – Sessions: a dokumentumfilm
S, hogy akkor pontosan mi is van a két lemezen? Huszonhárom olyan mű, ami bárhol, bármikor megállja a helyét, legyen szó akár a fesztiválok hatalmas sátrairól, akár a sikátorokból nyíló pincediszkók koszos tánctereiről. 
Hallható a tavaly Grammy-díjra is jelölt Junior Boys átirat (Like A Child), Theo Parrish Falling Up-jának a verhetetlen remixe, ami alatt gyakorlatilag arra ment ki a játék 2006 összes buliján, hogy ki tudja jobban széttáncolni a seggét, de nem hiányoznak a komoly, elmélkedős témák sem (Beanfield – Tides, Francesco Tristano – The Melody, X-Press 2 – Kill 100, hogy csak pár példát említsek), a jazz-es kísérletekről nem is beszélve (az At Les örökzöld, de ugyancsak felkerült a második korong végére az Innerzone Orchestrás Bug In The Bass Bin is). S, ha mindez nem lenne elég, akkor még néhány exkluzív matéria is felcsendül a mestertől.
Hiába többéves a számok zöme, a Sessions akkor is hibátlan. Összegyűjti Carl Craig életművének az új évezredre vonatkozó részeit, és csak a legjobbakat. Ez az a válogatás, aminek minden technót kedvelő embernek a polcán a helye. Carl Craig egy ideje egyfajta második reneszánszát éli, és nagyon remélem, hogy még legalább egy évtizedig ilyen színvonalas dolgokat fogunk hallani tőle. Ötös.
Linkek: