A Roskaként ismertté vált Wayne Goodlitt egyszemélyes hadjárat után lett a brit funkyhouse mozgalom vezető egyénisége, munkatempója és autentikussága miatt ráadásul egyedüliként ismerik a nevét komolyabb tömegek a világ többi részén is. Ben Thomson kiadói vonalon érte el ugyanezt: a Hessle Audio megalapításával és rendkívüli vezetésével, illetve kiváló tehetségkutatói eredményekkel és a Ben UFO-ként játszott dj szettek különlegességével bruttó 23 évesen már a nemzetközi partiélet egyik keresett lemezlovasa. Sorban ők mixelték a Rinse-sorozat tizenötödik és tizenhatodik részét. A két összeállítás két különböző aspektusból mutatja meg, hogy London partivilága mennyire naprakész és irigyelhető.

A Rinse-sorozat alapvetően a legfrissebb angol tánczenei irányzatokra szakosodott, és a színtér színességét mi sem bizonyítja annál jobban, hogy ez a két mix legalább féltucat stílusba belekóstol. Roska a nagy szórakoztató szerepét választotta magának: huszonöt könnyed zenével hozza az önfeledt táncolást, miközben egyszer sincsen nagyon popközeli, vagy éppen túlontúl mély kilengés a szettben. Mivel ő a UK funky világából érkezik, ezért érthető, hogy miért ez, illetve a négynegyedközpontúság képezi a Rinse:15 gerincét. Katy B, a Magnetic Man és Zinc hozza a jól ismert slágereket, a Funkystepz és MA1 pedig egyensúlyt teremt velük. Sok jó felvétel szól az utolsó percig, Roska jó szelektor: mindig érzi, hogy mikor kell kevernie és egyszer sem marad egy területen az újdonság erejénél tovább.

Roska – Rinse mix ízelítő

Ezzel szemben Ben UFO érdekesebbnél érdekesebb zenéket vonultat fel hetvenkét percen át, és mindig akkor vált, amikor már kezdene úgy tűnni, hogy megáll egy bizonyos stílusnál. Bátor a kezdés: XDB, Kassem Mosse és STL az első negyedóra főszereplői, így valahol a house sötétebb oldaláról indulunk, közel a technóhoz. A továbbiakban dubstep, garage, jungle-ös hatások és a legvégén egy kis lo-fi kísérletezés is hallható. A számlista itt is kiváló, ráadásul Ben UFO-nak sikerül az, ami Ramadanmannak nem: úgy mixeli össze a huszonkilenc számot, hogy a váltások közben nincs a hallgatónak hiányérzete, a számok zöme még akkor is jól ki tud bontakozni, ha csak két percet kapnak.

Lehet tehát miért szeretni ezt a két mixet, hibákból úgyis csak apróságok vannak. Talán csak a megközelítés hibátlanságát lehet felróni: Roska úgy szórakoztat, hogy komolyabb kísérletezésekre nem is vállalkozik (pedig például a toddskás zenéjével történő electrós hangzás, vagy a záró dubstep blokk részletesebb kifejtése igazán különlegessá tehette volna a mixet), Ben UFO pedig picit néha már túlzásba esik a Rinse:16 utolsó harmadában, ahol gyakorlatilag két percet sem engedélyez a számoknak. Ennek ellenére a legjobb pillanatokat szerencsére sosem rontja el, ami igaz idősebb kollegájára is, így mindkét kiadvány gond nélkül kompenzálhat ezekért a dolgokért – már, ha egyáltalán feltűnnek. (Mindkettő négyes.)