Apokalipszis háromnegyed órában – így foglalhatóak össze a lengyel Jacaszek lemezei. Míg azonban a korábbi munkákat kifejezetten degradálta ez a megállapítás, addig a komolyzene és az ambient határán mozgó Glimmert épp ez emeli magasba.
A baljóslatú felütés ismerős lehet. Michał Jacaszek minden eddigi munkáját úgy kezdte el, mintha egy tömegpusztítás utáni városba, vagy legalábbis a város romjai közé akarná pozicionálni a hallgatót. A nehézkes, szomorkás Goldengrove itt is precízen kijelöli az elkövetkezendő negyven perc hangvételét. Az ólomszürke égbolt keleti peremén halvány foltként kezd pislákolni a lustán felkelő nap. Ember egy szál se, állatok közül is csupán egy-egy dögevő vészelte át a pusztítást. A kietlen utcákra fakó fény telepszik. A Glimmer az első másodperctől fogva rendkívüli képiességgel ábrázol egy valaha emberek lakta, de ma csupán betontörmelékek által népesített települést. A nyitányban hallható első két szám depresszív diszharmóniája rögtön omladozó épületmaradványok, kidőlt villanypóznák és csatornában tengődő patkányok képét idézi. Mégsem (csak) ez a Glimmer igazi érdeme. A harmadik szám ugyanis líraibb irányba tereli a céltalan szemlélődést, és egészen hihetetlen módon reményt, s ezáltal szépséget visz a posztapokaliptikus rémképbe.
Jacaszek hasonló egyensúlyt próbált megteremteni a korábbi albumokkal is: lefesteni egy élettelen és élhetetlen település képét, majd megmutatni, hogy furcsamód még abban is van szépség. Bemutatkozó munkáján (Lo-fi Stories – 2004, Gusstaff) ez leginkább csak egy Mouse On Mars-féle bohózatot eredményezett, és hasonlóan erőtlen, de legalábbis komolytalan volt az egy évvel későbbi Sequel című agymenés is. Három évnyi “rákészülés” után aztán a fickó vett egy nagy lendületet, és elkészítette a Treny című dolgozatát, amelyre felfigyelt a baljóslatú ambient egyik koronázatlan királya, Erik Skodvin is. A norvég srác kultkiadója (Miasmah) ambient-mércével mérve bivalyerős hátszélnek számított, Jacaszek pedig egy csapásra az egyik legnépszerűbb modern classical ambient előadóvá avanzsált. Ehhez képest a soron következő, Pentral című munkája mégis fanyalgást váltott ki a frissen fellelkesült hallgatókból és kritikusokból egyaránt. Újabb két év lendületgyűjtésnek kellett hát következnie. Ennek lett az eredménye az eddigi legerősebb Jacaszek-album, a Glimmer.
A Glimmer egyrészt egyesíti a művész eddigi jellegzetes megoldásait, másrészt korrigálja azok hibáit, harmadrészt pedig összetettebb rendszer szerint komponálja a különböző hangsávokat. Mit is jelent ez? Elsősorban persze azt, hogy minden eddiginél sötétebb kép elevenedik meg a háromnegyed órás lemezzel. Hidegrázós csellófutamok helyett ezúttal már mélyen morgó vagy épp fojtogatóan bugyborékoló loopok gondoskodnak a kőkemény doom-hangulatról. (Itt vitathatatlanul érezhetjük is a Miasmah diszkográfiájának erőteljes hatását.) Másfelől – a korrigálás szempontjából – viszont a korábbiaknál sokkal határozottabb szerzői szándék irányítja a lemez felépítését. Az egyébként viszonylag jól sikerült Treny is ott vérzik el, hogy egyszerre próbálja letaglózónak és szépnek bemutatni a pusztulás utáni képet. Az átmenetet ott egy kísértetiesnek szánt, de inkább csak maníros női szoprán jelentette volna.
Itt ezt a helyet a klarinét veszi át, ami zseniális húzás volt Jacaszek részéről; az édesbús klarinétbetétekért Andrzej Wojciechowski pedig külön dicséretet érdemel. A mély tónusban fölcsendülő hangszernek hintázó spinétszólamok, és egy minden eddiginél sűrűbb háttérhangsáv ágyaz meg. Ez a sűrűség itt-ott (leginkább a negyedik, Evening Strains To Be Time’s Vast című tételben) erősen kikezdi a tűréshatárt, alaposabb odafigyelés után viszont pont ez a szám válhat a Glimmer egyik legérdekesebb pontjává. Az agyzsibbasztó loopok egyeduralma előtt mintha csak egy jazz alapot hallanánk – a pusztulás képéhez illően természetesen – majdnem a végletekig dekonstruálva. Kiemelendő továbbá a Pod Światło és Windhover című darabok, melyek a többi szám által vázolt sötétséget ellensúlyozzák egy reménytelibb, majdhogynem szívet melengetően pislákoló (angolul glimmering) fénnyel.
A korábbiaktól eltérően a Glimmer nem jelöl ki új utat Jacaszek pályáján. Helyette inkább embert próbáló, de egyben kiváló szintézisét adja az eddigi munkák legjobb pillanatainak.
A Glimmer október 16-án jelent meg a Gusstaffnál Lengyelországban, december 6-án pedig a Ghostly International világszerte is piacra dobja.
Jacaszek – Dare-gale (ingyen letölthető)
Linkek:
Tracklist:
- Goldengrove
- Dare-gale
- Pod Światło
- Evening Strains To Be Time’s Vast
- Seidene Stille
- What Wind – Walks Up Above!
- Even Not Within Seeing Of The Sun
- As Each Tucked String Tells
- Windhover
Borító:
