Hangzatos címmel adja meg az alaphangot új lemezén a szintipopba és goth-ba egyaránt belekóstoló John Maus, és csak kevéssel kerüli el a bántó modorosság feneketlen szakadékát.
Míg 2007-ben kis túlzással senki le se tojta John Maus egyébként rendkívül klassz, Love Is Real című albumát, 2011-ben egy “rühellem az összes lemezboltot“-kijelentéssel elég nagy rakétát küldött, hogy pár napig szerte a közösségi oldalakon és a napi zenei sajtóban mindenki vele foglalkozzon. S ez nem csupán azzal okolható, hogy nemrégiben szép hosszú című és ráadásul új nagylemezzel jelentkezett, hanem azzal is, hogy a lehető legjobbkor tette ezt.
2011-ben a a ’70-es és ’80-as évek szintihangzásait keverni egy jó nagy adag lo-fi elektronikával és poppal még akkor is nagy sikk, ha érthető okokból épp a ’90-es évek revivalja van inkább soron. De egy szintipoppernek az elektronikus zene hajnalának olyan művészeihez, mint a mindmáig ható Giorgio Moroder vagy Vangelis még sokáig nyerő recept lehet visszanyúlni. Az elmúlt évek néhány kiemelkedően jó sajtót kapó lo-fi lemezének köszönhetően (Japandroids – Post-Nothing; Ariel Pink’s Haunted Graffiti – Before Today) pedig Ariel Pink, John Maus és a meglehetősen szabad teret adó műfajt kihasználó társaik megbecsült szelete lettek az underground és mainstream között lavírozó zenei életnek.
Kár is lenne tagadni, hogy talán fel se fedeztük volna magunknak Maust, ha nem épp a hipszterek korát élnénk, azonban a We Must Become… nem csupán egy múlékony időszak iskoladarabja, hanem egy több perspektívából nézve is érdekes lemez. Ahogy a bevezetőben említettem már, a fő csapás a szintipop: de ez ritkán jelent ostobaságuk miatt fülbemászó témákat, mint inkább katonás, középtempó fölötti ütemekben tálalt kompozíciókat. Maus olykor alkalmaz gitárt is dalaiban (Quantum Leap), de ezek általában épp egybeesnek a goth-abb hangulatú dolgaival. Az olyan szerzemények, mint a Head For the Country vagy a Matter of Fact hangról hangra lépkedő, egy idő után baromi idegesítő témáikkal jól mutatják, mennyire emészthetetlen lemez lenne a We Must Become… De szerencsére ezek képviselik a kisebbséget: míg a Love Is Real egyetlen valódi slágert tartalmazott, azt is az elején ellőve (Do Your Best), addig az új albumon mindig van mibe kapaszkodni. Az említett Quantum Leap, a féltávon érkező monumentális Keep Pushing On, a vége felé előkerülő, Ice-T (!!!) Body Count projektjére utaló Cop Killer mind nagyszerű és könnyen befogadható dalok, melyek által nem nehéz keblünkre ölelni John Maus művészetét.
Aki a legvégére is tartogat meglepetést: az utolsó track, a Believer egy nagyszerű indie rock és szintipop fúzió, az album legnagyobb slágere orgonaszerű menetekkel a háttérben. Ez a zárás is mutatja, hogy Maus mint dalszerző fejlődött rengeteget 2007 óta, és így a különös, hangzatos album- és számcímekkel és utalásokkal együtt egy olyan világot hozott létre, amelyet érdemesnek tűnik megismerni. Négyes.
John Maus – Believer
Tracklist:
- Streetlight
- Quantum Leap
- …And the Rain
- Hey Moon
- Keep Pushing On
- The Crucifix
- Head for the Country
- Cop Killer
- Matter of Fact
- We Can Breakthrough
- Believer
Borító:
