Earl Sweatshirt volt az a srác akit az Odd Future kollektíva körüli hisztéria felívelésekor az anyja elzavart egy szamoai bentlakásos iskolába, mert leromlottak a jegyei. A kissé komikus történet cikis helyett azonban kultikussá vált, erős online hullámokat vert és amerikai fiatalok tízezreire rakott “Free Earl” pólókat úgy, hogy nem igazán lehetett tudni, pontosan mitől is kéne emberünket megszabadítani egyáltalán. A jelenség azonban nem volt alaptalan: Earl Sweatshirt az OFWGKTA közmegegyezésesen legkomplettebb rappere, és míg Tyler, The Creator a punkságával, Frank Ocean a mainstream médiában is sikerre ítélt hangjával és személyiségével hódít, Earl az az mc, akinek a lirikai képességeit még az Odd Future-t gyűlölők is hajlamosak elismerni úgy, hogy egészen eddig csak középsulis korában felvett zenéket hallottak tőle.

E kettő elegyének köszönhetően nagy várakozás előzte meg a Dorist; a lemezt, amit az Odd Future rajongók nem fognak tudni hova rakni, az Odd Future-t gyűlölők viszont még inkább elvonatkoztathatnak az anyacrewtól Earl Sweatshirt esetében. Ez az album ugyanis minden, csak nem egy ikszedik “szarunk bele mindenbe, beszólunk mindenkinek, majd bezuhanunk” anyag, amit a kollektíva háza tájáról érkezik. Earl személyisége érezhetően sokat fejlődött a távollét alatt, az otthonról hozott intelligenciával (a szülők egyetemi tanárok) együtt pedig arra a következtetésre juthatunk, hogy a srácnak kifejezetten jót tett a Tylerék mellől való ideiglenes elpaterolás, és szerencsére a hazatérte óta sem hülyült le a szintjükre.

Earl Sweatshirt feat. Vince Staples & Casey Veggies – Hive

Sweatshirt a produceri munkák jó részét is magára vállalta a Dorison, az alapok legtöbbje a RandomBlackDude nevű monikerjéhez fűződik, és jóval izgalmasabbnak és érettebbnek hatnak, mint pl. Tyler, The Creator tavaszi albumának szintúgy saját instrumentáljai. Képleteiben sokszor ugyanazzal a wonkys, billentyűs-szőnyeges vonallal dolgozik, amivel a bandavezér szokott, a színesebb, dallamosabb mintaválasztás azonban közelebb hozza a zenéket a hallgatókhoz, és megnyitja az utat az mc sztorizásaihoz, amiben továbbra is nagyon erős. A közreműködők listája is impozáns, az Odd Future arcokon kívül feltűnik Pharrell, Mac Miller és némi meglepetésre RZA is.

Earl Sweatshirt érdekes történeteket és világszemléletet közvetít felénk a Dorison keresztül nem mindennapi életéből merítve, amiben az elmúlt években elég valószínűtlenül történtek az események: bejárt több karaktert a váratlan szobazenészi internetszenzációtól kezdve a magányos, vasfegyelemmel szorongatott intézetistől az ünnepelt, dúsgazdag zenészig, és miközben látszólag egyiket sem utálta, a mostani sztárságát sem szereti annyira, hogy az rámenjen zenéinek minőségére és intelligenciájára. Az albumot hallgatva ijesztő belegondolni abba, hogy Earl Sweatshirt még csak 19 éves. Kíváncsian várjuk a húszas éveit.