Az ilyen mixek után mindig felmerül bennem a kérdés: hol voltak ezek az emberek eddig? Jó, nyilván végig a közelben, és nem is csináltak egyébként rossz dolgokat. A két öregebb fazonból álló jenai duó tavaly egy jól fogyasztható remixgyűjteményt adott ki, míg a berlini djane szinte állandóan dolgozott valamin: 2006-ban még Apparat-tal közösen váltotta meg a világot egy mérföldkőnek számító albummal (Orchestra Of Bubbles), tavaly meg a Fabric-nek mixelte a harmincnegyedik darabját, amaz viszont már megosztotta az embereket rendesen. Egyesek szerint kiváló a szelekció és a sorozat tavalyi legjobb darabja a korong, mások azonban egyenesen írtóznak a már akkor is rég közhelyesnek és unalmasnak számító felvételektől, amik – ha engem kérdeztek – nem is nagy kreativitással lettek sorba rendezve.

Mindazonáltal a hölgy új, Boogybytes vol. 04 című mixére mégis nagyon kíváncsi voltam, mint ahogy Wighnomyék kimondhatatlan Metawuffmischfelge-je is felkeltette az érdeklődésemet. Nem nagyon lehet amúgy összehasonlítani a két mixet: míg Ellen Allien rengeteg frissebb és exkluzív számmal készült, addig Gabor Schablitzki és Sören Bodner szettje időtlen; míg az előbbi két lemezjátszóval rögzítette az egészet és néha hallani apróbb keverési hibákat, addig az utóbbiak feltehetően Abletont, vagy valami hasonló szoftvert használhattak, mert annyira precízen vannak összeillesztve a dalok, hogy ilyet élőben produkálni egyszerűen képtelenség; s míg a Boogybytes vol. 04 a borítójával csak azt éri el, hogy mindig letakarjuk valamivel, addig a Metawuffmischfelge pofátlan módon ellopta az új M83 lemez képi világát (vagy fordítva, erről is el lehetne elmélkedni egyszer). Szóval, két egymással rendkívül szembekülönböző dj mixről van szó, de egy dolog mégis közös bennük: mindkettő iszonyatosan jó.

A Wighnomy Brothers egy hihetetlen magasfokú, intelligens szettet rakott össze. Már Lisa Gerrard felvezető vokálja előre vetíti, hogy itt nem hétköznapi szórakoztatásról lesz szó: a srácok 2002-ig visszamenően előszedték a legkiválóbb, legötletesebb és leggyönyörűbben szóló minimaltechno szerzeményeket, amik – mint hallható – együtt is nagyon jól működnek. Következetesen, logikusan épül az egésznek az íve folyamatosan felfele: még a tizedik percnél sem járunk, de már egzotikus dobok táncolnak az egyébként nagyon laza ütemre, amit aztán Agoria 2006-os műremeke, a Les Violons Ivres vált fel, és a hajnali bódult érzés tényleg befigyel. Ráadásul a folytatás csak hasonlókkal kecsegtet. Teljesen mindegy, hogy éppen elektronikusabb zenék (pl.: Kadebostan – Caracas Soul), vagy jazz-esebb kitekintések szólnak (pl.: Trentemöller & DJ Tom – An Evening With Bobi Bros, Sidsel Enresen & Bugge Wesseltoft – Psalm), a Metawuffmischfelge minden egyes keverés után képes tartani az első pillanatban belőtt szintet, és tulajdonképpen ezért egy bitang jó mix. Meg hát lássuk be: 2008-ban jó szettet összeállítani már tényleg nem nagy kunszt, de ilyen egyenletesen utaztatni, és ennyire körültekintően válogatni még mindig zsenialitás.

Ugyancsak ilyen pozitívumokkal lehet beszélni Ellen Allien munkájáról is, még ha az ő esetében másról is van szó. A Boogybytes vol. 04-on nincsen különösebb művészi üzenet, lélekápolás: egy tudatos, egyszerű szettről van szó, amit egyenesen a tánctérre szánt Miss Fraatz. Persze van benne egy kis különcködés az elején, meg a végén, mint ahogy a Fabric 34-ben is, és ezt talán most sem kellett volna erőltetni, de ettől eltekintve azért még rendesen ott van a bugi a kalandban. A közel tizenöt perces felvezetés mondjuk megint picit hosszú, hamarabb is rá lehetett volna térni a témára, de Melon Nitzi-jével kezdődően a lemez a további ötvenvalahány percben olyan, hogy nem válna szégyenére senkinek se. Nem annyira szállós, mint a cikk másik tárgya és nem is annyira színes, de végül is ki akar ennyi mindenre odafigyelni tánc közben? Ráadásul a második szakaszban Ellen Allien jól érzi, hogy a monotonabb tételek közt néha szükség van egy kis finomkodásra is, így a sötétebb tónusok olykor kivirulnak pár pillanatra. Míg középtájon még olyan basszusorgánumokra zúzhatunk, mint a Sozadams-féle Eyes Forlon, addig a levezető szakaszban már Lucio Aquilina, Sascha Funke és Gaiser legerősebb aktualitásai töltik ki a teret és adnak világosságot a hallgatónak.

Nincs tehát miért szégyenkeznie Ellen Alliennek se, még ha az idézőjelben vett összehasonlításban minimálisan is, de alulmarad. Mert amennyire előnye a Boogybytes vol. 04-nak a frissessége, legalább annyira a hátránya is: ugyanis amint eltelik egy év és kijön a következő rész, vagy csak a következő Ellen Allien mix, ami feltehetően hasonlóan jó lesz, mi már valószínűleg emlékezni se fogunk erre a lemezre, vagy ha igen, akkor se biztos, hogy pár alkalomnál többször megfordul majd a lejátszónkban. Sokszor úgy érzem, hogy ez a mix 2008-nak van dedikálva, míg ezzel szemben a Metawuffmischfelge egy örökzöld darab, és könnyen elképzelhető, hogy még akár évekkel később is létjogosultsága lesz a cd gyűjteményünkben. Ellen Allien: négyes, Wighnomy Brothers: négyötöd.

Linkek:

• Ellen Allien weboldal
• Ellen Allien a MySpace-en
• Ellen Allien a Wikipedián
• Wighnomy Brothers weboldal
• Wighnomy Brothers – Metawuffmischfelge (letölthető teaser)