Manapság egyre-másra tűnnek fel a magukat csak keresztény hardcore-nak tituláló zenekarok. Tekintsünk most el a vallási nézetektől, és koncentráljunk csak a zenére, a Thrice ugyanis nem hibázik, így a zseniális 2005-ös Vheissu után idén egy négy EP-ből álló lemezt kaptunk.
A Vheissu a megjelenésének idején maga volt a progresszió, már ami Thrice-t illeti. A Queen és Pink Floyd hatásoktól sem mentes, energikus, dallamos hardcore sokak szívét megnyerte – nem mellesleg egy szerződést a Vagrant-hoz. Nem kellett sokat várni a folytatásra, így két év után örömmel vehetjük kézbe a The Alchemy Index-et, aminek a négylemezes alapgondolata az lenne, hogy az egyes részek a négy őselem (víz, tűz, föld, levegő) egy-egy darabját képviselik. Egy picit marketing, de a négy lemezt nem egyszerre adták ki, így sajnos most csak az első és második (tűz és víz) lemezzel kell beérnünk, habár még így sem kevés, amit nyújtanak.
Thrice – Digital Sea
Az új anyag körülbelül ott veszi fel a fonalat ahol a Vheissu letette. A Tűz hasonlóan elődjéhez kissé sejtelmesen indul, amit egy eléggé pörgős szám vesz fel (Firebreather). Lényegében a két lemez két pólust jelképez, míg a Tűz vad és energikus dalokkal van teli, addig a Víz sokkal lányabb, melankólikusabb. Részemről elismerés, zseniális koncepció, ehhez már csak jó dalok szükségesek, ami azért akad bőven. A hangsúly ismét a progresszivitáson, a korábbiaknál kicsit több elszállás, néhol már-már a post-rock határait súrolva – bár ez főleg a Víz nyugodt pillanataiban kerekedik ki. Viszont ami számomra a legjobb az egészben, hogy végre sokkal több teret engedtek az elektronikus ütemeknek. Sőt, a The Digital Sea szinte már szinti-pop! Persze a kísérletezés nem megy a hallgathatóság rovására, tökéletes mértéket tartanak.
A Thrice mindenképp megérdemelten lesz ott az évvégi Top 10 listákon: egyszerre fejlődőképes és könnyen befogadható. Aki eddig nem ismerte, azonnal pótolja. Akár a könnyedebb, akár a kísérletezősebb, experimentális zenék kedvelői is bepróbálhatják.
Linkek: