Az év nagy részében már bőven hajnalodna, így január végén viszont csak az U26 személyzete által fölkapcsolt neonlámpák jelzik a reggel kopogtatását. Ott állok és támasztom a pultot, az egyik tinikori zeneidolommal készülődök interjúzni, miközben a klubban egyre csak nőnek a széktornyok, a felmosóvödör előkerül a szertárból, a party közönsége pedig szétcoldrexezett apró náthaként illan el. Nehéz belőni az idődimenziót, ami csak kis részben tudható be a korareggeli fásultságnak. Ez a jelenség inkább annak köszönhető, hogy az elmúlt órákban paradox módon ugyanannyira volt 1998 és valamiféle sztratoszférás 2150, ahogyan ténylegesen 2011. A régisulis jungle fejek azt hiszem értik, miről beszélek.

“Van piacunk.” – kezdi el mondandóját Gavin Cheung, angol nemzetiségű dj-producer-kiadótulajdonos, ismertebb nevén Nookie, meg vagy fél tucat alteregó, amikről majd kicsit később fog szó esni. “Ugyanúgy járom körbe a világot mint egy évtizede. Tegnap éjjel például a Fabric-ben léptem fel Bukemékkel, teltház előtt. Azt hiszem, a drum and bass-nek az a mély, atmoszferikus oldala amit mi játszunk, időtállóbb mint a keményebb alstílusok. Nem szólom le őket, félre ne érts, mindenkinek megvan a helye a térképen, viszont mintha arrafelé gyorsabban rotálódnának a trackek. Nem tudom mi lenne, ha ez a ragaszkodó attitűd másképp alakult volna ki a mi közönségünkben, mindenesetre mivel így jött, ezért azt mondom, ugyanolyan erős a bázisunk, mint korábban volt. Kicsi piac a miénk, de erős és hálás.”

Amennyiben a más elektronikus zenei stílusokról való véleménynyilvánítás kerül terítékre, keresve sem találnánk jobb embert a sokoldalú Nookie-nál. Emberünk a nyolcvanas évek végén tomboló brit klubláz idején cseperedett, majd maga is detroit technoban és hardcore-ban kezdte bontogatni produceri szárnyait, főként Cloud 9 néven. Nem sokkal később őt is elragadta a Fabio és Grooverider vezetésével terjedő jungle láz, felcsavarta a techno lemezek 33-as sebességét 45-re, majd kísérletezgetni kezdett a hangmintákkal. A kilencvenes évek első felében már folyamatos megjelenéseket tudhatott magáénak a legendás, mára sajnos eltűnt Moving Shadow kiadónál. Megannyi 12″-es után 1995-ben adta ki első albumát a Reinforcedon, a ma is jungle alapműnek számító The Sound Of Music-ot, immáron Nookieként, miközben egyre inkább belefolyt a Good Looking Records által fémjelzett, az ezredforduló előtti évekre csúcsra érő jazzes, atmoszferikus drum and bass kialakításába és világszintű terjesztésébe. Később visszatért a gyökerekhez és újra foglalkozni kezdett house beatek gyártásával, az útközben magára szedett jazz ismereteket és tudást is magába szívva, melynek köszönhetően mind a mai napig jelentet meg deep house zenéket a másodmagával vitt Urban Deep alatt. Mindemellett érkezett már-már akusztikusnak ható smooth jazz kiadvány Main Attractions néven, illetve időközben alapított és azóta is igazgat egy analóg (Phuzion) és egy digitális (Strictly Digital) kiadványokkal foglalkozó kiadót. Egyszóval nem úgy néz ki, hogy Mr. Cheung látványosan végigunatkozta volna az elmúlt húsz évet.

“A különböző neveim onnét erednek, hogy amikor elkezdtem zenéket írni, ez a többnevűség volt divatban. Todd Terry volt az egyik legnagyobb idolom, neki vagy két tucat alteregója volt, így én is úgy gondoltam sokáig, hogy akármikor belefogok egy új sound kimunkálásába, azt külön néven teszem. A drum and bass-ben az volt a fő választóvonal a kezdeti időszakban, hogy a kísérletezgetős, erősebb zenéimet Cloud 9-ként írtam, a vidámabb, rave-sebb dalokba pedig Nookie-ként fogtam bele. Aztán idővel sokan lettünk a terepen, mind a dnb-ben, mind a house-ban, és egyértelművé vált, hogy ha továbbra is sok alteregóval dolgozom, akkor szép lassan elaprózódóm. Ezért maradtam a Nookie-nál végül, az vált a leginkább ismertté, egy ideje minden egyszemélyes projektem vele fut.” – ér ponthoz a producer, miközben megkapja az interjú előtt kért Benson & Hedges-t, ami meglepetésére fekete dobozban érkezik. Apró és szerethető különbség az otthonihoz képest, kedves mosoly kíséretében nyugtázva. Gavin viszont éppen azzal folytatja, hogy nem csak az ilyenekért szeret Kelet-Európába járni.

“Ti nyitottabbak vagytok a drum and bass mélyebb, zeneibb formáira, amit leginkább Japánhoz tudnék hasonlítani. Ott tapasztalok még hasonló reakciókat, amikor egy lágyabb szettet vagy szettrészletet játszok. Németországban például teljesen más az ízlés, a kemény, robosztus hangzás mozgatja meg az embereket. A technoban és a trance-ben van az ottani partykultúra gyökere, nem meglepő, hogy a törtütemeknél is ez fejlődött ki. Angliában pedig minden a basszusról szól, csak dedikált bulikon lehet mély zenéket játszani. De ha ugyanígy végigmennénk a országokon ahol megfordultam, mindegyik hely kicsit más lenne mint a többi. Azt hiszem, ha csak a pénzért és a hírnévért zenélnék, már rég veretős zenékkel a táskámban mászkálnék mindenhova. Viszont az meg nem én lennék.” – mosolyodik el keserédesen Nookie, a levegőben viszont benne van, hogy egy pillanat műve lesz, amint romantikus ellenállóból racionális kiadófőnökbe vált át.

A képeket Szentpéteri Roland készítette

“Erősen vágjuk a fát magunk alatt. A drum and bass az utolsó szerintem az elektronikus stílusok sorában, amely alkalmazkodott a digitális formátumhoz. Él egy ostoba berögződés a fejekben, hogy az igazi hangzás csakis vinylről jöhet, így aki igazi az arról játszik, aki pedig nem így teszi, az egy stigmát hordoz magán sokak szemében. Ezen most lehet pro és kontra vitatkozni, valószínűleg technikailag így van, viszont hatását tekintve nagyon romboló ez a gondolkodás. Ha új zenékből álló szettet játszok, akkor a trackek 95%-át nem tudom elérni bakeliten, sőt semmilyen fizikális hordozón sem, mert nem adják ki őket. Marad az, hogy Seratoval, vagy kiírt cédékről játszom. Illetve nyomathatok még minden egyes szeretett és játszott számból egy white-ot, amely egyenként 40-50 fontba kerül. Nem nehéz átlátni, hogy ilyen költségek mellett lehetetlen lenne gazdaságosan működni.”

“Visszatérve a hangzásra, szerintem 100 emberből kettőt, hármat ha érdekel, hogy miről szól a zene. Mi viszont nem nekik játszunk, hanem mind a száznak. Ha pedig a száz nem hall változatos szettet újra és újra, akkor hamar lehúzhatjuk a rolót. Ha nem csinálunk pénzt, nem tudunk fennmaradni és fejlődni, fejleszteni sem. Én voltam az első, aki a szcénában kiállt a digitális formátum mellett, kaptam is a fricskákat érte anno. Mára úgy néz ki, hogy a Phuzion kiadóm gyakorlatilag egy imázsfelületté vált, egy pennyt nem keresek azzal, hogy cédéket adok ki rajta – viszont az iTunes-on meglepően jól szerepelnek a Strictly Digitalön kijött zenék. Tervezek is egy restartot a labelnek, alvó állapotba került az elmúlt időszakban, de most újra látok fantáziát benne.”

“Szóval lesz munka idén is bőven. Talpra állítani a kiadókat az új időknek megfelelően. Ott van az Urban Deep projekt, ami egy deep house albumot takar. Valamint hamarosan lesz új Nookie lemez is, egy részét már fel is vettem. Szeretném, ha mindkettő kijönne ebben az évben. Az időmbe még nem tudom, hogy fog mindez beleférni. Az utazások még hagyján, viszont ott van a kétéves kislányom is. Ő azért minden felett elsőbbséget élvez.”

Nookie live @ U26, Budapest