Eddig: Régi motorosok találkozója. A tokiói születésű Ryuichi Sakamoto már a nyolcvanas években aktívan komponált, Bertolucci-filmhez (The Last Emperor) írt filmzenét, a barcelonai olimpia nyitózenéje is az ő keze nyomát őrzi, talán a legnagyobb hatású japán zenész az elektronikus szcénából. Christian Fennesz szintén világszerte ismert és elismert, akinek olyan lapok méltatták már munkásságát, mint a Rolling Stone vagy a Wire. Egyik legkiemelkedőbb munkája Endless Summer című 2001-es albuma: laptopromantika és végzetfelejtés, örvénylés a nyárutóban. Kettejük közös felvételein kívül dolgozott már Mike Pattonnal és a Sparklehorse-szal is, többek között.

Ezúttal: Itt van az a hely, ahol nem történik semmi, ahol az özönvíz után nincsenek egymást gyilkoló mutáns túlélők, ahol a halálozás százszázalékos. Ennek a párhuzamos (vagy csak egyvonalban elcsúsztatott?) világnak az aláfestő zenéje Christian Fennesz és Ryuichi Sakamoto Cendre kódnevű közös munkája. A kortárs klasszikus zenék fénykorát nem virtuozitásban, de hangulatban megidéző zongorajáték szemfedele alól néha előtörnek, előrajzanak az örökös túlélők, a kiírthatatlan rovarseregek, és ciripelésükkel, zizegésükkel játszanak második szólamot a vigasztalhatatlanság alá. Persze az is lehet, hogy az apokalipszis meg sem történt odakint, de odabent 51 perc után biztos végbemegy. Kirágnak belülről a hangok, számcímek sem maradnak, se dallamok, se hangzatok – mi marad tehát? A magány, az elvágyódás, az marad. Nem lesz szép életed.

Ezután: Nem hallgatjuk meg sokszor, nem említjük meg majd sokatmondó pillantással baráti társaságokban a legnagyobbak között, de emlékezni fogunk rá, akárhányszor is találjuk meg, akár évek múltán is. Akár lesz a projektnek következő fejezete, akár nem, a Cendre személyes élmény marad.

Linkek:

• Fennesz hivatalos
• Fennesz @ MySpace (hallgatnivaló!)
• Sakamoto hivatalos
• Sakamoto @ MySpace (hallgatnivaló!)