Még mindig úgy szokás hivatkozni Anneke van Giersbergenre, mint a Gathering egykori énekesnőjére. Bár azóta, hogy elváltak útjaik, eltelt két év, és kijött a szóló projekt, az Agua de Annique bemutatkozó albuma is, az együtt töltött 13 évet nehéz elfelejteni, és nehéz nem ahhoz mérni a szóló próbálkozásokat. Anneke most ismét saját neve alatt jelentetett meg új anyagot, Pure Air címmel.
A 2009-es Pure Air szinte kizárólag olyan dalokat tartalmaz, amelyekkel a szerencsés közönség már találkozhatott koncerteken vagy más művészek albumain, ahol Anneke volt a vendégénekes. Most kicsit fordított a bejáratott rendszeren, és meghívta barátait, kedves zenésztársait saját szólólemezére, és összefésülte a kuriózumnak számító produkciókat. Ezekhez csapott még hozzá öt dalt az Air című Agua de Annique debütalbumról is, kicsit átértelmezve.
Úgy érzem, részben azért készült el a Pure Air, hogy kitöltse a két stúdióalbum közötti űrt, miközben valóban hiánypótló a hardcore fanok számára. Most, visszagondolva az előző lemezre, már egyáltalán nem vagyok annyira elájulva tőle, mint megjelenésekor. Akkor a puszta tény, hogy Anneke kreatív, alkot és lelkes, feledtetett minden gyengeséget, a dalok kiegyensúlyozatlanságát, vegyes minőségét. A Pure Air esetében sikerült sokkal egységesebb anyagot készíteni.
Pure Air album trailer
Hangszerelését tekintve meglehetősen minimalista az akusztikus Pure Air. Hol egy zongora, hol egy gitár hallható csupán a háttérben, kiemelve természetesen az énektémákat. Nincs is mit csodálkozni ezen, ha egy énekes szólólemezéről beszélünk, aki ezúttal ráadásul a kifejezetten populáris témák felé fordult. Van azért pszichedelikusabb, ambient hatású dal is, a hangzásában a Sigur Rós-ra emlékeztető The Blower’s Daughter, vagy a trombitával kísért Come Wander With Me. Az anyag azonban még mindig Anneke simogató, fénnyel teli hangjára épít. A lényeges különbség most a kiváló (sztár)vendégek szereplése.
A vendégek közt első Danny Cavanagh (Anathema), akivel Európa szerencsésebb országaiban már több állomásos miniturnékat is adott Anneke. Vele énekli a Blower’s Daughtert, aminek nagyon szép íve lett, az átlaghoz képest izgalmasan szólal meg. Kellemes emlék egy nagyon produktív művészbarátságról. A Beautiful One az előző album egyik gyöngyszeme volt, ami élőben is nagyot üt, de Niels Geusebroek Silkstone énekes-zeneszerző nem sokat tesz hozzá, sajnos.
Az Airről származó Day After Yesterday újraértelmezés nem lett rossz, de Marike Jager hangja színtelen és érdektelen Anneke mellett. A Come Wander With Me a trombita kíséretet leszámítva nem változott; az Arjen Lucassen szerzemény, a Valley of the Queens is ismerős lehet már az Ayreon projektből. A korong számomra legszebb dala a King Crimson/Asia tag John Wettonnal előadott duett. Nagyon nehéz szavakkal leírni, mit is sikerült ebben a dalban megragadniuk. Gyönyörűséges szerelem-himnusz született, melyben a férfi kézen fogja a törékeny és sebzett lányt, és együtt indulnak tovább egy közös úton. Az egyszerre gyötrelmes és boldog érzésben összeforr a két lélek, a két hang.
Van még a sorban korrektül elővezetett Ironic (Alanis Morisette cover), The Power of Love (Jennifer Rush cover), ami egy kis meglepetés még a rajongóknak is, valamint a koncertkedvenc, Within Temptation frontasszonnyal közös Somewhere, amelyben a két énekesnő hangja példásan simul össze. Nagyon érzékeny és szép dal, a Pure Air második csúcspontja, melyet végre kiváló minőségben élvezhetünk a vacak YouTube videók után.
Linkek: