Klaus nevével nemrég találkozhattunk először: ő remixelte a Mount Kimbie Adriatic-ját a Carbonateden. Az az átirat a kiadvány egyik különleges és egyben legjobb pontja. A szerző ambient rétegek kombinálásával teremtett egyfajta torz atmoszférát, amit filmzenei hatásokkal és magasból lecsapó, kíméletlen basszussal bolondított meg. Jó választás volt ez a Mount Kimbie-nek, hiszen lényegében egy olyan, esetleg extrémnek nevezhető irányba frissítette a hangzásukat, amerre ők nem valószínű, hogy valaha is elindulnak. Talán az sem túlzás, ha a korai James Blake-hez is hasonlítjuk Klaust: egyáltalán nem konvencionális szabványokban gondolkodik, mondhatni egy már továbbgondolt világot gondol még tovább a zenéiben.

A hamarosan megjelenő Tusk című ep-je ennek még ékesebb bizonyítéka. A kiadvány négy vadonatúj számot tartalmaz, amik ritmusszerkezetükben már ténylegesen kilépnek a posztdubstep területéről, ugyanakkor hangzásukban visszakanyarodnak a kilencvenes évek könnyedebb idm-elgondolásai felé. Az ambient struktúrákra valószínűleg nagy hatással volt Brian Eno. Hosszabb tanulmányozásra ajánlott, érdekes univerzumot teremtett így Klaus, de még ennél is fontosabb, hogy merre megy majd tovább benne. Az eddigi zenéi alapján ugyanis elképesztően nagy dolgokra számíthatunk tőle.

Klaus Tusk című ep-je augusztus 15-én jelenik meg az R&S-en.