Tizenharmadik évét kezdi meg a Fabric szuperklub nívós mixsorozata. Az újévi nyitányt Ben UFO jegyzi, és ismét, immáron sokadik alkalommal bizonyítja, hogy nem véletlenül ő a londoni bass színtér egyik legkiválóbb lemezlovasa.
Ben UFO Fabriclive 67 mixe újabb remek példa arra, hogy a podcastek túláradása mellett a formátumnak még mindig van létjogosultsága. A fiatal brit lemezlovas ebben az összeállításban tovább tökéletesíti azt, amit a tavalyi Rinse-mixében elkezdett: európai és amerikai house/bass zenéket ereszt egymásnak, miközben ízlésesen szemezget a kiadója, a Hessle Audio legutóbbi és soron következő megjelenéseiből. Az egészet ráadásul úgy rakja össze, hogy a Fabriclive 67 a klubzene 2013. januári állását nem gyors pillanatfelvétel formájában örökíti meg, hanem hosszabb távon jelez előre, követendő példaként.
Nehéz nem összehasonlítani a végeredményt Ramadanman két évvel ezelőtti Fabriclive 56 mixével, már csak azért is, hiszen együtt csinálják a Hessle Audiót. Sok a hasonlóság: van egyezés a számlistán található művészek közt (pl. Joe, A Made Up Sound), és talán a struktúra is hasonló, bár Ben UFO a végét nagyon megküldi és az afrikai kitekintést is jobban helyezi el (Shackleton vs. Kasai Allstars). Azonban nem csak szerkezetében, de összeállításában is felülmúlja társát Ben UFO. Napjaink közkedvelt szerzőinek meghatározó pillanatai dominálnak a hetven perc során végig; a Pev & Kowton-féle Raw Code például az egyik legerősebb absztrakt breakbeat, amit az utóbbi időkben hallottam. A Fabriclive 67 ilyen és ehhez hasonló zenéi a mixben betöltött szerepükből kilépve akár a saját irányzataikat is előremozdíthatják.