A szerény és elmélyült zsenivel nemrég volt szerencsém interjúzni, amely során megosztotta velem gondolatait és néhány egészen érdekes, exkluzív infót is hamarosan megjelenő új albumáról, valamint a hamarosan kezdődő turnéról, aminek lehetséges állomásai között van Budapest is.

Novemberben megjelenik az új Cynic EP, a Carbon-Based Anatomy. Kérlek, mesélj az album koncepciójáról és zenei karakteréről. Miben fog különbözni a korábbi albumoktól, és mi hatott rád leginkább a megírása alatt?

Az új album számomra a kiteljesedés, feltárja érdeklődésemet a sámánok, valamint szeretetünket a világzene iránt. Engem például teljesen elbűvöltek az icarok, azok a szent dalok, amelyeket az amazóniai őserdők tanítói és öregjei arra használtak, hogy gyógyítsanak velük. Az album ugyanakkor megemlékezik valakiről, akivel ezen a nyáron barátkoztam össze, de már nincs közöttünk. Óriási inspirációt adott nekem és fényt, ahogyan végignéztem az útját, amit gyógyíthatatlan betegként tett meg. Hatalmas méltósággal, alázattal és bátorsággal sétált át a halál kapuján. Az új EP összeköti ezt a két világot, a dzsungelben kezdődik, ahol egy ember szent dalt énekel a Földön, és egy ambient darabbal fejeződik be, mely a szellemek és az átváltozás birodalmába vezet. A két végpont közötti dalok az én-keresés, a szabadság és a halál útjáról mesélnek.

Cynic – Carbon-Based Anatomy előzetes

Mesélnél a szövegvilágról?

Az album dióhéjban egy utazás a szív középpontjába, végeredményben visszatérés formátlan energialény valónkhoz. A kezdődal, az Amidst The Coals egy olyan kompozíció, amelyet egy tradicionális, az amazóniai Shipibo törzstől származó icaro köré építettem. Úgy alakítottam ki, hogy elérjen a szívhez, és meg tudja gyógyítani az érzelmi elzáródásokat, ha a hallgató fogékony erre. A következő dal, a Carbon-Based Anatomy az önmagunkhoz való könyörületesség eszméjét és működését mutatja be, még a hármas Bija! az indiai zene és a bija mantrák iránti rajongásunkat fejezi ki, emlékeztetve arra, hogy a gyógyulás egy belülről kifelé ható folyamat. A Box Up My Bones a szabadságról és a bizalomról szól, míg az Elves Beam Out ismét egy utazás a gyógyító sámánok birodalmába, miközben idegen életformákkal találkozunk, az emberinél nagyobb intelligenciával, és azzal az élménnyel, hogy az univerzum részei vagyunk. Végül a Hieroglyph egy ambient darab, akár Brian Eno is inspirálhatta volna. A kozmikus anya gyengéd hangjával vezeti el a hallgatót haza, a testélmény izgalmába.

A megjelenés tervezett időpontja 2011. 11. 11. Valami különleges kötődésed van ehhez a dátumhoz?

Igen. Ez a dátum különösen kedvező a Carbon-Based Anatomy megjelenésére, hiszen kiadja a hatos számot, és nem véletlen az sem, hogy hat dal található az albumon. Ugyanakkor az ötös szám is fontos szerepet játszik (a felvétel hossza 23 perc), ez pedig egy teljesen más minőséget ad hozzá a mű numerológiájához. 2011. 11. 11-et a “Kozmikus Kapuátlépés” dátumának tartják, sok érdekes szinkronicitás dolgozik most a világunkban, érdekes dolgok ezek.

Teljesen egyedül írod a dalaidat vagy a zenekari társ/társak segítségével?

A dalok vázát egyedül írom, ez egy nagyon magányos folyamat. Amikor ezekkel készen vagyok, akkor kezdünk el együtt dolgozni Seannal (Sean Reinert, dobos), jammelünk. Általában úgy találjuk meg a legjobb dolgokat, ha egy meglévő zenei alapból kiindulva improvizálunk, és azt figyeljük, hova visz el minket, különösen a ritmika és a groove-ok felfedezésében.

Szeretnéd, ha a Cynic most már életed végéig elkísérne, azok után, hogy 15 év múltán felélesztetted?

Nem tudom, meddig fog tartani. Annyit tudok csak elmondani, hogy most élvezem azt, amit a Cynic-kel csinálok, de ki tudja, hová vezet az út, amin járok. Igazából ez a jó az egészben, a nagy ismeretlen.

Mi a különbség a huszonéves és a negyvenes Paul között?

Az elmém sokat változott, de a szívem a régi. Talán egy egészen picit bölcsebb lettem és kedvesebb magammal és másokkal. Nem küzdök már annyit a valóság ellen. A gondolataimat nagyobb megértéssel fogadom.

Mit gondolsz a két zenészed, a basszer Robin Zielhorst és a gitáros, Tymon Kruidenier távozásáról? Ez volt a terv, hogy csak a Traced in Air és a Re-Traced alatt játszanak veletek?

Nem volt terv. Egyszerűen éreztük a turné után, hogy változásra van szükség, ők pedig visszaköltöztek Hollandiába. Helyi bandát szerettünk volna, hiszen Sean és én Los Angelesben élünk, és ha lehetséges, jobban szeretünk olyan zenészekkel dolgozni, akikhez földrajzilag is közel vagyunk.

Tudod már, hogy kivel fogsz turnézni legközelebb? Felmerült Sean Malone (ex-Cynic basszer) neve?

Az elkövetkező turnén Brandon Giffin basszusgitárossal és Max Phelps gitáros-énekessel dolgozunk majd együtt.

Valaki viszont állandó, ő pedig Sean Reinert. Ti ketten vagytok a Cynic alapja. Együtt dolgoztatok az Aeon Spoke-ban és a Gordian Knot-ban is. Már több mint húsz éve zenéltek együtt. Mit találtál meg benne, ami mellette tart?

Nem értem ezt pontosan, de azt tudom, hogy intuitív, telepatikus kapcsolat van közöttünk zenészként és hasonlóan viszonyulunk magához, a zenéhez is. Hihetetlenül mély és gyönyörű ezt megosztani valakivel, aki már majdnem 30 éve a barátom.

Mit gondolsz most a death metálról, a zenei gyökereidről? Találsz még inspirációt a death műfajban, nyomon követed az alakulását, s ha igen, mit gondolsz róla?

Nem hallgatok már aktívan death metált, gyakorlatilag a Human (1991-ben megjelent Death album) éra óta. Természetesen a színtér megtalál, néha játszunk olyan koncerteken, ahol a death a fővonal, szóval körülöttem van most is. Hallottam néhány bandát itt-ott, amelyek megragadtak, és csodálom, ahogyan folyamatosan tud még fejlődni ez a stílus, mint művészeti kifejezési forma. Ez nagyon jó, de hallgatóként és zenészként is egyre inkább eltávolodom ettől az irányzattól, olyan zenék felé, amelyek teljesen más frekvenciákon szólalnak meg.

Vannak olyan könyvek és filmek, amelyek hatottak rád művészként? Mesélj róluk!

Inkább könyvek vannak, mint filmek. Mindig lelkes könyvmoly voltam. Gyerekkoromban a sci-fi állt legközelebb hozzám, később egyre inkább elmerültem a filozófiában és a spirituális irodalomban. A Tao Te King, ez a nagyon egyszerű és mély alkotás gyakorolt rám talán legnagyobb hatást. Ugyanakkor fel tudnék sorolni még egy rakás dolgot, Ram Dass Be Here Now című könyve vagy Eckhart Tolle-tól A most hatalma, a Bhagavad-gíta, az összes csodálatos buddhista szöveg, Chogyam Trungpa írásai, Emily Dickinson, Walt Whitman, Rumi és Hafiz költészete, de a listát még sokáig lehetne folytatni.

Nagyon hamar elkötelezted magad a zenének, a családod mennyire támogatott ebben?

Azt hiszem, a szüleim megértették, hogy a zene lényegében kiválasztott engem, és én csak alávetettem magam ennek a folyamatnak, úgyhogy támogattak.

Kétszer jártál már Magyarországon a Cynic-kel, számunkra ezek feledhetetlen élmények voltak, de te őrzöl valamilyen emléket rólunk? Tervezel visszajönni?

Szeretem Budapestet, hatalmas történelme van annak a városnak. Decemberben ismét turnézni fogunk, és valószínűleg a hónap közepén beiktatunk egy budapesti turnéállomást is.

Amikor színpadon vagy interjúkban látlak, mindig érzem a belőled áradó nyugalmat, kedvességet és bölcsességet. Te milyennek látod magad? Mi tett ilyenné és mik a céljaid az életben?

Köszönöm. Nehéz úgy látni magunkat, ahogyan kívülállók láthatnak. Igyekszem a legjobb tudásom és képességeim szerint fordulni az emberekhez, ez minden, amit tenni tudok. Úgy gondolom, a meditáció nagyon sokat változtatott rajtam, hisz a meditáció természetes módon hat az ember elméjére. Tudom azt is, hogy az a sok fájdalom és könyörtelenség, amit magamra halmoztam segített formálódnom, hiszen szenvedtem is, főként gyermekként. A fő célkitűzésem az, hogy felébredjek, és ki tudjam nyitni a szívem olyan nagyra, amilyen nagyra csak lehetséges, hogy így talán mások is megnyíljanak.

Mit gondolsz a spiritualizmusról általában? Hogyan találtad meg a meditációt, a buddhizmust és a jógát? Olvastál erről vagy tanítókkal találkoztál, akik hatottak rád?

Ez egy életforma a számomra. Természetes kíváncsisággal fordultam a spiritualitás felé már gyermekként is, szerencsére édesanyám támogatott ezen a felfedezőúton. Azzal kezdődött, hogy érdekelt a mágia, ami elvezetett a teozófiáig, majd a hinduizmushoz, de sok éve már a buddhizmust gyakorlom. Van egy szangám itt, Los Angelesben, ahol másokkal együtt végzem a gyakorlatokat, ez az én spirituális közösségem, ahol kollektív energia születik és ez összetart minket.

A zenéd is “mágikus”, mindenképpen spirituális, mint egy ima, egy eszköz, ami összeköti az embert a belső lényegével, az ösztöneivel és a “felsőbb” lényével. Érzed, mennyire hatsz a hallgatóidra, érzed az egységet velük? El tudsz veszni teljesen a zenében?

Igen. Gyakran érzem ezt, ha olyan helyen zenélek, ahol a közönség fogékony. Hatalmas élmény, amikor a hallgatóság és az előadó eggyé válik az élményben és az áramló energiában. Ez mágiának és az átvitelnek egy nagyon finom, szubtilis formája, amely a zenét erőteljes és csodálatos médiummá teszi ahhoz, hogy összekössön minket.

Nagyon nyílt és érzékeny embernek tűnsz, nem szenvedsz az élet kegyetlenségétől? Hogy kezeled az élet sötétebb oldalát?

Felismerem a magamban lévő kegyetlenséget, és megteszek minden tőlem telhetőt, hogy gyengédséggel és könyörülettel fogadjam el. Mi tudjuk azt, hogy mi van bennünk, de mindenki más a tükrünk. Azt tehetjük, hogy felelősséget vállalunk önmagunkért, és átalakítjuk magunkat. Gandhi mondta, hogy “Legyél magad az a változás, amit a világban látni szeretnél”.

Tudom, hogy önkéntesként dolgozol haldokló emberekkel, nagyon tisztellek ezért. Hogyan tudod könnyíteni a szenvedéseiket? Lehet a zene eszköze a gyógyításnak?

Csupán az, hogy egy olyan ember társaságában lehetek, aki haldoklik, megtiszteltetés nekem. Azért vagyok velük, hogy megpróbáljak enyhülést és kényelmet biztosítani nekik, néha ez csend formájában jelenik meg, vagy megfogom a kezüket, megérintem a fejüket, gitározom vagy felolvasok nekik. Bármit megteszek, ami segít ellazulni, némi nyugalmat találni, hiszen ők ott állnak a nagy ugrás előtt, ami a túloldalra vezet.

Elégedett vagy az életeddel, azzal, amit elértél a munkádban és a magánéletedben? Hogyan tudsz egyszerre ennyire relaxált és fókuszált lenni egy időben, ahogyan sokszor láthatunk?

Nagyon hálás vagyok az emberi lét megtapasztalásáért, és egyáltalán azért, hogy élek. Az segít a mindennapokban, hogy rendszeresen meditálok, helyesen étkezem, gyakorlatozom, és jó társaságban töltöm az időmet. Persze vannak pocsék napjaim, ilyenkor próbálok meg kicsit lelassítani és elfogadóbb, türelmesebb lenni önmagammal.

Cynic – Wheels within Wheels

Mit csinálsz akkor, amikor pihenni akarsz?

Ilyenkor olvasok, írok, meditálok, sétálok, figyelem a lélegzésemet, élvezem egy barátom társaságát, elidőzöm egy állat mellett, zenélek, megmártózom a napban, úszom, túrázom és gyakorlom a jógát. A nyugalom elérésének lehetőségei végtelenek, ez sokkal inkább egy tudatállapot, mint valamiféle aktív cselekvés.

Van kedvenc helyed a Földön?

A Föld egy annyira dinamikus és elbűvölő bolygó, hogy nagyon nehéz lenne leszűkíteni egyetlen helyszínre. Szeretem a hegyeket, a sivatagot és a tengert. Kaliforniában, ahol élek, megmerítkezhetek mindhárom környezetben. Az elmúlt évben jó párszor kimentem a Joshua Tree sivatagba, imádtam a végtelenségét és mozdulatlan szépségét. Ugyanakkor szeretem a kaliforniai partokat is, amikor a PCH-n (Pacific Coast Highway) utazom, Big Sur nagyon tetszik, de Sadona Arizonában szintén bámulatos hely.

Van valaki, akivel szeretnél együtt zenélni, de soha nem sikerült, kikből állna az álombandád?

Szeretném Bach-hal játszani az inveciókat, dalt írni John Lennonnal, vagy hallgatni, ahogyan Billie Holiday elénekli az egyik szerzeményemet.