Jamie Teasdale társával, Roly Porterrel karöltve már az elmúlt hét-nyolc év során is elévülhetetlen érdemeket szerzett a dubstep alapvető formuláinak lefektetésében. A Vex’dként ismert páros zenéin – bármilyen nehezen hihető ez – mégis messze túlmutat Jamie új, egyéni munkája: a Severantot páratlan megoldásai és intenzív hangulata az év legjobb lemezei közé emelik.
“Valószínűleg nem hallatszott eddig a számainkban, de mindketten nagyon szeretjük a klasszikus és avantgárd zenéket” – így kezdte nekünk adott interjúját Jamie Teasdale még tavaly, amikor egy kisebb Planet Mu-kompániát vezetve, néhány jól irányzott basszussal lebombázta az A38 Hajót és annak dubstepre éhes közönségét. Ekkor még nem is sejtettem, mennyire érvényes is lesz jó egy évvel később, amikor egy másik arcával találkozom ennek a még most is kölyökképű srácnak.
Először 2009-2010 táján tűntek föl az első Kuedo megjelenések, melyek Roly Porter nélkül egy személyesebb hangját mutatták meg Jamie-nek: 2010 egyaránt szólt a Vex’d háza táján a sötét és sűrű, de kedvező kritikákat kapó Cloud Seedről, valamint szólóban a Dream Sequence ep-ről. Míg a Cloud Seed a dubstep hagyományosabb technikáit, formuláit alkalmazva jutott el a dubstep szmogban úszó Mount Everestének egyik csúcsára, addig a Severant, Kuedo első és nagyrészt instrumentális albuma egészen más világokba kalauzol. Hogy visszatérjek bevezetőm legelejére: egyszerre klasszikus és avantgárd világokba.
Kuedo Facebook-oldalát böngészve több Blade Runner-jelenetképpel találkozhatunk a Photos blokk alatt, mint a szerzőről készült fotóval. Kicsit olyan ez, mint egy, a hétköznapiságból egy másik, átélhetőbb valóságba elvágyódó tinédzser MySpace-oldala, de tulajdonképpen ilyen a Severant is. Eme életidőszak minden infantilitásától mentesen: Jamie végig fenn tudja tartani a téma rendkívül törékeny egyensúlyát. A science fiction hőskorának motívumai elevednek meg előttünk olyan zenei struktúrákba ágyazva, melyek – ritka az ilyen – nemcsak elismerésre késztetnek, de szórakoztatnak is.
Aki harapósságra vágyik és telt basszusokra, jobban teszi, ha visszatér az anyazenekar karcosabb dolgaihoz, mivel a Severant néhol ugyan wonkysan zaklatottá és hiphoposan pergővé válik, a fő vezérfonalon haladva mégis a lenyűgözően szép dallamok lesznek azok, melyek végigvezetnek az albumon. Régmúlttal keveredő fantazmagórikus jövőképek: Kuedoként olyan merész dolgokra vállalkozik Teasdale, mint a Blade Runner világának és Vangelis világhírű filmzenéinek megidézése (Ant City, Onset/Escapism, Flight Path), egy francia krimi főtémájának (Truth Flood) vagy egy ’90-es évek eleji űrhajó-szimulátor videojáték háttérzenéjének megkomponálása (Vectoral). De a hangulaton túl zeneileg is hibátlannak és sokoldalúnak tűnik a Severant: az Ascension Phase például még Thundercat albumán is elfért volna.
Egy zseni fantáziájának határok nélküli csapongása: ez a Severant. Többet talán nem is lett volna érdemes róla mondani. (Ötös.)
Tracklist:
- Visioning Shared Tomorrows
- Ant City
- Whisper Fate
- Onset (Escapism)
- Scissors
- Truth Flood
- Reality Drift
- Ascension Phase
- Salt Lake Cuts
- Seeing The Edges
- Flight Path
- Shutter Light Girl
- Vectoral
- As We Lie Promising
- Memory Rain
Borító:
