A Sziget második napján a Kultblog TV a napsütésben fürdőző Ting Tings koncertre érkezett meg a fesztiválra, ahol Katie White hamarosan elfekvésig vert egy jókora dobot, mint ahogy azt láthatjuk is majd. Aztán jártunk a Blasted Mechanism űrből érkezett kultista koncertjén, a 808 State elektronikus live actjén, és majd ezt valami felsőbbrendű biztos megbocsátja nekünk, de még a Fatboy Slimet is rögzítettük. A hossz miatt ezúttal két részletbe szabva adjuk a videót, és már a második részbe szorult a Zuboly jazzes felállása, a Quimby zúzós fináléja, majd három számrészletet is közzé teszünk a Tricky koncertről, amiben persze benne lesz a híres-neves színpadi őrület egy darabja is. 18 perc Sziget a katt után!
Tekintve, hogy Flynn kolléga a videón szereplő koncertek közül többről sem tett említést korábbi beszámolójában, egy kicsit hozzákommentálok a látottakhoz alább, de most először is jöjjenek a videók. Ne felejtsétek nyomni a HQ gombot, hogy jobb minőségben nézzétek!
1. rész:
2. rész:
A Ting Tings koncertről elmondható, hogy igazán kitettek magukért, és az is, hogy igazából valószínűleg elővették a fesztiválkoncert feliratú dobozt a szekrényből, és kinyitották a Szigeten. Energikusak voltak, beleélték magukat, de a pattogáson kívül nem volt a koncertben igazán lélekből hajtás és erő. Mikor épp nem zenéltek, olyan furcsa kiállásokkal nyújtották a perceket, mint hogy hosszasan fotózták a közönséget egy haverjuknak küldendő videó kedvéért, samplerből szóló Ghost Busters theme-re tapsoltattak, és még az “I can’t hear you”-nak is volt egy olyan szaga, mintha szusszanni akarnának egy percet. Rendes recenzorként viszont mégsem a lelkierőre mutogatok, inkább arra, hogy kevesek ők így ketten. Béna ez a félplayback megoldás, ami miatt akárhogy pörögnek is, rohangálniuk kell a sampler és a hangszerek között, és végig tudod, hogy legalább a fele bizony kaziról szól. Kellene ide egy rendes sampleres-dj, egy basszusgitáros, és úgy nagyjából rendben lenne a formáció, de amíg ragaszkodnak a páros felálláshoz, valószínűleg kellemesebb élmény otthon hallgatni őket. Itt és most a sör és a verőfény kihozta a dolgot egy korrekt háromnegyedre.
Na, a Blasted Mechanismon nem volt üresjárat, az tuti. Az ügyeletes űrlények esetében csak az ellen lehetett kifogás, hogy késtek vagy háromnegyed órát, de mivel aznapra úgyis volt egy lyukas szakasza az A38-Wan2 színpadnak (mert hogy kiesett a Vive la Féte), vélhető volt, hogy nem fogják elkapkodni. A közönség pedig türelmesen (és néha füttyögve) várt, majd megkapta, amiért idejött. Elektronika és gitárzene néha indusztriális beütésű elegye különböző világzenei eszközökkel megspékelve, amiből egyrészt egy leginkább space rockos végeredmény született, másrészt a nagyon sok populista elem (egy rakat zenei stílus egyben, plusz látványshow, plusz transzcendentális áthallású szövegek) miatt már volt némi parasztvakítás íze a dolognak. Maradjunk annyiban, hogy őket sem azért találták ki, hogy halál komolyan vegyük, a show pedig állat volt, úgyhogy megadható itt is egy jól sikerült háromnegyed.
A 808 State okés zenét játszott egy kevésbé sikerült hangbeállításon, amiben nekem zavaróan sok volt a csörgő-zörgő magas, így innen rövid úton muszáj volt megpattanni, de lehet, hogy csak rossz helyen álltam, úgyhogy inkább olvassátok Flynn beszámolóját. Fatboy Slimet pedig nem kommentálom, mert tudjuk, hogy miért.
A Zuboly plays Jazz című tétel akkor jött el, amikor a kényelmesen elhelyezkedős kajálás és a második ezután elfogyasztott boroskóla, ehhez a rituáléhoz pedig kívánni sem lehetne kellemesebb aláfestést. A szövegével Busa Pista frontolta banda ezúttal a szokásostól eltérően komoly jazz hátteret kapott egy szaxofon, zongora és bőgő kíséretében, és nem féltek attól, hogy a szokásos dumákat sokkal elszabadultabb jazzbe oltsák. Egyébként az egészen kaotikus témákig nem is szaladtak el, de érdekes volt egy már ínyenceknek is okés alapra beatboxot, scratch hangokat és hiphopot hallgatni. A felkonf pedig mindent vitt: “Hi, we are the Zuboly band, this is Stephan Busa, poet”. Ez a fenti videón nincs rajta, de valami életképek összeállításból tuti, hogy nem marad ki!
A chillelésből továbblépve, és az A38 sátor felé navigálva sikerült, egyébként teljesen véletlenül, érinteni a Quimby koncert utolsó számát, ami valami elképesztően jó volt. Egyrészt meglepett, hogy mekkora tömeg gyűlt itt össze, de amekkora bulit csináltak a srácok, hát nem is csoda. Ráadásul én éppen azt a végfőcímet kaptam el, amiben elbúcsúztak, és további jó szigetelést kívántak, amihez meg is adták a seggberúgást. Egy igazi bohém tanya hangulata áradozott a színpadról, ahogy egyszerre kalapált az összes hangszer, dupla ütős szekcióval, hangosbemondós üvöltöző-szócsővel, kurjongatással. A végén egy néző keveredett a színpadra, akit egy ideig próbáltak eltávolítani, majd inkább Kiss Tibi a nyakába akasztotta gitárját, azt mondta neki, hogy “csapasd, ecsém”, ő meg közben zongorázott a gitárpedál gombjain – így fúlt végül teljes őrületbe a zárás. Valahol a szám felénél az én lábamat is elvitte a táncolás, amitől használhatatlan lett a videó, ezért is szakad el a kép valahol útközben.
A Tricky koncertről pedig szintén megírta már Flynn, amit meglehetett. Jó buli volt, jó koncert volt, és bár amikor megérkeztünk, még nem gondoltam, hogy itt party lesz, aztán mégiscsak jókora táncolós est kerekedett, amit csak meg-megszakított egy bólogatós track. A végén egyébként tizenkitudjahány percig ment egy szám, ami a basszusgitár-lassú dob-mormolt szöveg kombóval operált, és a post-rock slágerek csendes-felhúzós-elszabadulós szerkezetével hergelte a népet, és ahogy elrepült vagy tízszer, úgy őrült meg a közönség is tízszer. Ebből is látszott, hogy a színpadon akkora imaközpont van épp, hogy igazából ha ezt az egy témát nyomták volna egy órán keresztül, akkor is bezsongott volna mindenki. Szerencsére azért ennél többet kaptunk, és sokkal többet is vihettünk haza. Ja, és akinek nem elég a színpadi őrületből, amit a fenti videóban lát, ezen a titkos linken megnézheti az egész műsort a végéig.
Link: